Wooburn Park Football

A Woobrun Park az egyik legsűrűbben fotózott sporttér, mármint, ami engem illet. Ezt nem volt nehéz elérnem, hiszen lépten-nyomon a Temze völgyében sétálgatok, így a Bourne End Juniors FC által használt futball grundok állandóan előttem vannak és csak arra várnak, hogy képeket készítsek róluk. Sajnos, ha nincs meccs, akkor a kapukat leszerelik, így a képek elég semmitmondóak, de legalább a felfestés néha még látszik egy darabig, ami által körbehatárolható a centerpálya és az edzésre használt mező. A sűrű látogatásnak köszönhetően készítettem képeket közelről, távolról, esőben, ködben, illetve szinte minden oldalról, fentről és lentről, így arra nem lehet panasz, hogy a fényképek egy kaptafára készültek volna. Sajnos mindezek ellenére csak a park igazán szép, a rajta kialakított labdarúgópályák továbbra is semmitmondóak.

Wooburn Park Football Ground:

Wooburn Park Football Training Ground:

hancsi78

Békéscsabai Előre KSE - Debreceni VSC 1992-1993

Debreceni szurkolóként nem voltam szerencsés az elmúlt esztendőben, olyan szurkolótársakat vesztettem, akik pótolhatatlanok. Távozásuk alapjaiban rendítette meg a hitemet, ami amúgy sem volt túl erős. Rajtuk kívül is vesztettem ismerősöket, egy közös volt bennük, mindannyian fiatalon, tragikusan hagyták itt a családot és a barátokat. Az élet ezután sem volt kegyes hozzám és a február végi, csabai lilák felett aratott győzelmi mámorban, egy olyan hírt kaptam pár órával a lefújás után, ami ismét visszavetett a hitemben. Mondtam is magambaroskadva, az nem lehet, hogy ennyire ne szeressenek minket az égiek. 37 évig nem tudtam mi a halál, mit jelent a gyász, milyen sírni még hónapok múlva is, amikor egy közös kép vagy videó révén mint egy nyíl csapódik beléd a felismerés szörnyű fájdalma, hogy az akit szerettél, tiszteltél és együtt nőttél fel vele nincs többé. Nem tudtam milyen könnyes szemmel felkelni és várni a párod ölelését, aki már tudta mi a baj, hiszen a lassan húsz év alatt nem hagyta el annyi könny a szemedet mint ebben az elátkozott elmúlt egy esztendőben. Az élet tett róla hogy mindezt megtudjam és volt annyira mocsok, hogy azóta mindig újabb embereket ragad el mellőlem, hogy soha ne feledjem a fájdalmat. Csak szólok, én soha nem feledek el senkit, akivel együtt harcoltam és álltam ki számtalan próbát. Én nem abban a társaságban nőttem fel aki elfelejti a testvéreit. Kemény a megmérettetés, de kiállom, és igaz, a szívemben örök marad a fájdalom, de nem törsz meg te mocsok, én nem abból a vérből való vagyok. Most ti mentetek el barátaim, ismét értelmetlenül, ismét tragikusan, ismét itt hagyva magatok mögött egy hatalmas űrt és mérhetetlen fájdalmat. Mit mondhatnék....... legyen nektek könnyű a föld! Egyszer még találkozunk! Szóljon most nektek ez a bejegyzés, hogy odafent olvasva láthassátok, hogyan is kezdődött az a párharc amin ti is részt vettetek, sajnos utoljára.

Kép: Ultras Debrecen

Békéscsabai Előre KSE - Debreceni VSC   29-23

Békéscsaba - Városi Sportcsarnok

1993.03.01 NBI Rájátszás

A női kézilabdázás mind Békéscsabán, mind Debrecenben igen jelentős múltra tekint vissza és a labdarúgás után a legnépszerűbb sportnak tekinthető. A két város viszonylagos közelsége ellenére a kilencvenes évek elejéig nem volt túl nagy ellentét a felek között, pedig elég sűrűn összecsaptak a lila-fehér és piros-fehér sportolók a gyepen vagy éppen a parketten. Persze nagy összeborulásról sem beszélhetünk a két város szurkolóit illetően, amolyan éles rivalizálásnak volt tekinthető, ha a két város csapatai találkoztak. 

Az ellenséges viszony 1992-ben kezdődött, amikor az MKSZ úgy döntött, nem a tabella szerint elfoglalt helyek szerint indítanak csapatot az IHF Kupában, hanem a DVSC-t, mint korábban remekül szereplő kupacsapatot indítják el a nemzetközi vizeken, pedig a Loki csak az 5. helyen végzett az előző évi bajnokságban. A lilák bronzérmesek lettek, így nekik kellett volna startolniuk, de nem így lett, a szövetség másképp határozott. Nem csoda, ha kiakadtak a Viharsarokban és előbb a klubok csaptak össze az újságok hasábjain, majd a békéscsabai drukkerek üzenték meg Debrecenbe, hogy ha egyetlen cívis lemer menni a találkozóra, ők bizony pépé verik. Nagy volt a sérelem, és aki tiszteletben tartja a "fair play" szabályait, az bizony a csabaiakkal értett egyet ebben a kérdésben. Az esetről legkevésbé tehető debreceni szurkolók csak mosolyogtak magukban, mígnem megkapták a lilák üzenetét, amit kihívásnak vettek, így meg is indult a szervezkedés a déli túrára, a lehető legnagyobb létszámban. Ezt követően visszaüzentek, hogy most már biztos nem hagyják ki a találkozót és megszállják a Békés megyei várost.  

A hajdúságiak két rogyásig telt busszal és kocsikkal indultak neki a 130 kilométernek, míg a lilák igen tekintélyes létszámban gyülekeztek a sportcsarnok körül, hogy méltó fogadtatásban részesítsék a vendégeket. Természetesen a "lebeszélt" randevúról a rendőrség is tudomást szerzett, így kiemelt létszámban voltak jelen a környéken, sőt a klub feketébe öltöztetett rendezőgárdájának létszámát is megnövelték. Mint az ilyenkor lenni szokott, nem is történt semmi különös a meccs előtt. A 120 cívis és az 1.500 főnyi hazai drukker viszonylag csendesen foglalta el a lelátókat, ami köszönhető volt annak, hogy a debreceniek buszai épphogy beestek kezdésre, és ekkora, a türelmetlen hazaiak már a szektorukban hangoltak. A hangolás hamar szidalmakba csapott át a hazaiak részéről és a hangbéli üzenetek mellett egy "Red Animal" és egy "I love Dijon" (A CSL Dijon verte ki a DVSC-t az IHF Kupából) molinót is kihelyeztek a sok-sok lila-fehér kellék mellé, amelyek között ott volt a Violet Fanatics lobogója is. A debreceni oldalon a piros-fehér kellékek között egy Jolly Roger és egy amerikai lobogó is feltűnt, a kor zászlóparkjának megfelelően. A szurkolást a vendégoldal is hamar megkezdte, majd többféle labdát (pingpong, tenisz, gumi) dobáltak a játéktérre, ezzel jelezve, hogy szerintük hol tart a viharsarki kézilabdázás. Ezen kívül a megszokott konfettieső sem maradhatott el, amit többször megismételtek a meccs folyamán. Hogy ne maradjunk pofozkodás nélkül a meccs alatt, arról pár eltévedt debreceni tehetett, akiket rendesen helybenhagytak a lilák, de így legalább megtanulták merre van a biztonságos vendégszektor. Az egymást megtaláló rigmusok ellenére a csapatuk biztatásával is foglalkoztak a táborok és ennek köszönhetően végig hatalmas hangzavar volt a csarnokban. Ha viszont nem szurkoltak, akkor ocsmányabbnál ocsmányabb rigmusokat küldtek egymás felé.  A meccset a hazaiak nyerték, így a két pont mellett a lefújás utáni öröm is az övék volt.

Az igazi móka ezután kezdődött. A kivonuló debreceniek köré a rendőrök élő gyűrűt vontak, így a hazaiak nem férhettek hozzájuk. Nem maradt más eszközük, csak a dobálás, ami viszont igen veszélyes mutatvány volt, hiszen az eldobott méretes kövek, üvegek nem kis sérülésre képesek. Ráadásul a cívisek sem maradtak adósak, így amit tudtak visszahajigáltak a lilák irányába. A rendőrök végül kiszorították a hazaiakat dobótávon túlra, de ekkorra már többen szereztek kisebb-nagyobb sérüléseket mind a két oldalon, sőt a rendőrök és a rendezők sem úszták meg épp bőrrel. A hazaiak elterelés viszont lehetővé tette, hogy a debrecenieket buszokra szállítsák, de az út nem tartott sokáig, hiszen a rendőri kíséret ellenére a parkolóból kifordul járgányokat a lilák ismét kőzépor alá vették. Bezúztak rengeteg ablakot és sajnos egy debreceni drukkert is fejbe találtak, akit komoly sérüléssel szállítottak a mentők kórházba. Az újabb támadás következtében ismét elszabadult a pokol, a járatok megálltak, a rendőrök pedig aprítottak akit értek a hazai oldalon, illetve a buszról leszálló cíviseket is visszaverték a járgányokra. A rend nagy nehezen helyreállt és a debrecenieket kivitték a városból. A meccs után kétségtelenül kijelenthető, hogy kezdetét vette a Békéscsaba - Debrecen ellenségeskedés, véget ért az idillinek tűnő addigi éles rivalizálás.

1992-1993

Békéscsabai EKSE - Debreceni VSC

Kép: Bartolf Ágnes

hancsi78

SWB G. School Marlow

Marlowban járva-kelve folyton láttam egy labdarúgó pályát a kocsiból, amikor Henley felé tartottam. A városán átvezető főút szűkössége miatt hírtelen megállni sose tudtam, ezért elhatároztam, hogy egy nyugisabb reggelen, amikor semmi dolgom átkocsikázom a szomszédba és megnézem magamnak azt a labdarúgópályát. A gondolatokat tett követte és már ott is álltam fényképezőgéppel a kezembe, hogy lencsevégre kapjam, az oly sokszor látott grundot. Ekkor derült ki, hogy az általam szimpla focipályának vélt gyep, a Sir William Borlase's Grammar Schoolhoz tartozik, és egy része belelóg, a szintén az iskolának kialakított krikettpályába. Ha már ily felfedezésre tettem szert nem értem be ennyivel és körbejárva a hétvége lévén csendes iskolát, ráakadtam a másik oldalon található rögbipályába, majd egy régi (alig megközelíthető) és egy új teniszpályákból álló részre, amelyeket szintén lefényképeztem. Így nyert teljes értelmet az oly sokszor látott labdarúgó tér, ami mint kiderült nem csak az, de nekem, a két állandóan felállított kapu miatt, a főútról nem tűnt másnak.

Marlow

Sir William Borlase's Grammar School Sports Grounds

(Football-Cricket-Rugby-Tennis)

hancsi78

Angol Teniszpályák III.

Angliában kifogyhatatlan listája van a sporttelepeknek és azon belül az egyes sportpályáknak. A teniszpályákból is ezernyi található a szigeteken, így nem meglepő, ha az én listám is hétről-hétre bővül. Most a kisebb településeken található teniszpályákból kerül fel négy a blogra, amelyekből az első Edlesboroughban található. A The Green névvel ellátott sporttelepen több sport mellett a teniszezőknek is ki van alakítva pár játéktér, amelyeket ott jártamkor épp az ifisták használtak edzésre. A Bourton Vale LTC otthonául szolgáló Rissington Road szintén egy nagyobb sporttelep kicsiny szeglete, ahol a helyi teniszezők kiváló körülmények között játszhatják meccseiket. Bray, egy piciny falucska Maidenhead mellett, de a Jubilee Field parkjában a játszótérnél, egy újnak tűnő teniszpálya is ki volt alakítva. Holyport szintén egy kis település, ismét csak Maidenhead szomszédságában, de egy teniszpálya itt is ki volt alakítva a Rear of Memorial Hall tövében, igaz ezen a grundon már látszott, hogy nem tegnap adták át a helyi sportolóknak.



Edlesborough - The Green Tennis Courts (Edlesborough TC)

Bourton-on-the-Water - Rissington Road Tennis Courts (Bourton Vale LTC)

Bray - Jubilee Field Tennis Court

Holyport - Moneyrow Green Tennis Court

hancsi78

Aldershoti Focipályák

Aldershot egy jól feltérképezett hely lett általam, pedig elsődlegesen nem szándékoztam sok időt tölteni a városban. A sors mégis úgy hozta, hogy volt időm körbejárni a nagyobb pályák mellett a kisebbeket is. Egy ilyen kirándulás keretén belül tévedtem el a Claycart Roadra, ahol egy már alig használt labdarúgó grund osztozkodik egy krikettpályával. A felfestések, kapuk és egyéb kellékek teljes hiánya miatt, sok fényképezni valóm nem volt, így átsétáltam a túloldalra, ahol a Rushmoor Saints FC hazai grundja volt kialakítva. Sajnos a téli szünet miatt a pálya itt is elég elhanyagoltnak tűnt, azaz hiányoztak a kapuk, de legalább a felfestést és a pálya körvonalait itt-ott fel lehetett fedezni. Ráadásul a közelben lévő Wellington szobornak köszönhetően felülről is remek képeket lehetett készíteni a játéktérről. A terület amúgy labdarúgó pályákban nagyon is gazdag, hiszen az említett két pályán kívül a Fleet Roadon négy is található, valamint a szomszédban üzemel az Aldershot Town ifjúsági központja, akik szintén rendelkeznek egy féltucatnyi pályával, de erről majd később, egy újabb bejegyzésben.



Aldershot - Claycart Road:

Aldershot - Rushmoor Road (Rushmoor Saints FC)

hancsi78