A Wembley

2007-ben jártam először Angliában és ha nem is a legelső, de első utam egyike a Wembley szentélyéhez vezetett. Csak a labdarúgásban teljesen analfabéták számára kell leírni, hogy eme stadion meglátogatása mit is jelent egy focikedvelő számára. Hát nekem is azt jelentette mint sok ezer szurkolótársamnak, akik ha Londonban járnak akkor nem hagyják ki eme történelmi létesítmény meglátogatását. Egy vágy, egy álom teljesült akkor amikor eljutottam ide, még akkor is, ha ez már az új Wembley volt és nem a régi. Első vizitem során nem jutottam be a lelátókra, csak körbejártam és fényképeztem a szentélyt. Ekkor még a stadion környéki utómunkák javában folytak, de már így is látszott hogy szemet gyönyörködtető lesz a végleges "tereprendezés". Sok új, modern stadionnal ellentétben (melyek nem igen nyerték el a tetszésemet a túlcsicsázott külsejükkel) a Wembley elsőre megtetszett, igaz ez is modern és hatalmas "alkotás" lett, de legalább megőrizte stadion jellegét, ami fontos egy magamfajta "maradi" rajongónak.

2007

Három évvel később már abba a szerencsés helyzetbe  voltam, hogy be is léphettem a "szentélybe" igaz nem a fizetett "körutazáson" vettem részt, hanem a magyar válogatott angliai fellépésére érkeztem a vendégszektorba. Kívülről a megszokott "hatás" fogadott, csak most a sorokban hömpölygő szurkolók javítottak az összképen, amit tovább fokozott a feltűnő magyar trikolórok sokasága. Belül is az a kép fogadott amire vártam, egy hatalmas és impozáns létesítmény, melyet méltán hívnak "A futball otthonának!". Sajnos az ülőhelyem nem a legjobb helyre szólt, de azért átérezhettem a varázslatot, még ha a meccs és az azt körülvevő elég lapos hangulat nem is bővült el teljesen. Ezzel a meccsel sikerült kívül-belül megtekintenem Anglia legnagyobb stadionját, mely a világ legnagyobb tetővel borított létesítménye is egyben. Az álom teljesült, én meg szerencsére azóta is többször láttam "Anglia egyik büszkeségét!".

2010

hancsi78

Wiener Neustadt

Az első külföldi túrámra csak 2001-ben került sor és a lányoknak köszönhetően nem szólított messzire Fortuna, csak az ország másik végbe és még egy kicsit tovább. Bécsújhely városából nem sok maradt meg emlékeimben, köszönhetően a fiatalos lendületnek, mivel a csarnok megtalálása után egy kocsmában múlattuk az időt. A meccs kezdetére nagy nehezen visszakocogtunk a meccs színhelyére, ami nem volt egy nagy durranás, se kívülről, se belülről. A csarnok egy iskola tornaterme volt, ahol mindenféle csarnoksportot lehetett művelni és ha volt érdeklődő, akkor ezt meg is lehetett tekinteni a jó magasan kialakított pár soros szektorokból. Mi is innen tekintettük meg a győztes találkozónkat és ha nem lett volna pár beugró fal és egy folyamatosan a pálya irányába mozgó kosárpalánk előttünk akkor panaszunk se lett volna az elhelyezésre. Sajnos ezek megvoltak, így a meccs egy részét a fal miatt nem láttuk, a másik részét meg a folyamatosan a szektorba érkező szekusok miatt, akik a palánkot próbálták a helyén tartani. mindentől függetlenül remek nap volt, én pedig z első külföldi élményemmel térhettem haza.

hancsi78

Hurley

Egyszer Henley-ből jövet megpillantottam az út mellett a Hurley Recreation Ground-ot, ahol a helyi Hurley FC játssza hazai meccseit. Gyorsan megállva az éppen csak körbekerített pálya mellett csináltam pár fotót, majd megnéztük magunknak a kis "zsáktelepülést" is, ami a Temze partján húzódik. Ha a sportpálya nem is, a falu megmaradt az emlékezeteimben, hiszem annyira nyugodt kisugárzása volt, hogy érdemesnek találtatott arra, hogy az ember "relaxációs" céllal a parton töltsön egy-egy hosszabb periódust, ha az ideje engedi.

Hurley Recreation Ground:

Hurley Recreation Ground Training Field:

hancsi78

Sala Sporturilor Zalau

A kilencvenes években találkozott először a női kézilabda csapatom a zilahi lányokkal, de sajnos akkor még eléggé kicsi voltam egy komolyabb túrához, így lemaradtam az invázióról. 2006-ban aztán Fortuna ismét mellénk húzta a HC Zalau csapatát és a nem nagy távolság valamint a több napos erdélyi kirándulás sok szurkolótársam számára vonzóvá tette a mérkőzést. Nem is töltöttük hiábavalóságokkal a napokat és ettünk, ittunk, mulattunk több napon keresztül, így nem csoda ha a Sala Sporturilor megközelítésekor már eléggé fáradt volt a társaság nagyja. Szerencsére voltak azért bőven frissen érkezők, így egy remek hangulatú meccsen szereztük meg a győzelmet. A csarnok maga eléggé lepusztult állapotban festett kívülről, amit mi is romboltunk egy kicsit, mert egy véletlen közjáték során betört egy nagyobb tábla üveg a büfében. Aztán belül már nem tűnt annyira lepukkantnak a létesítmény, sőt az egyoldalas lelátókkal ellátott pálya, egészen jól festett. A befogadó képesség eléggé korlátozott volt, főleg egy olyan meccsen ahol nagy számú vendégtábor érkezik, de azért a célnak megfelelt és így legalább ki lehetett tenni a "teljesen megtelt" táblát. Soha rosszabb "hétvégét" egy idegenbeli túrán!

hancsi78

Loftus Road - QPR

2007-ben sodort az élet a Loftus Road irányába és be kell valljam igen csak kíváncsi voltam a QPR jelenlegi hazai pályájára. Keresgélni nem kellett sokat, mert elsőre pont a stadion hátsó részéhez érkeztem, amelynek bejáratai a lakóházak között vezetett. Miután innen nem sok látvány tárult elém szépen megkerültem a létesítményt (és egy sor házat) és már szembe is találtam magam a főbejárattal. A "front" igen tetszetősen hatott, főleg a falra felvitt címerek ragadták meg a figyelmemet. Mivel 2008-ban megváltozott a QPR címere, így az utolsók között csodálhattam meg ezt a változatot. A Rangers nem volt éppen hűséges a stadionjához (de nem csak ehhez), a fennállása alatt 16 hazai pályája volt és a Loftus Road-tól is többször elköszönt, majd tért vissza. Persze ez már egy igen régi história, ugyanis 1963-óta itt játssza hazai meccseit a QPR, amely napjainkban az egyik legkisebb Premier Ligás stadion Angliában.

hancsi78

Shrivenham

Shrivenhamban a tavalyi évben jártam és ha már ott voltam természetesen nem mehettem el szó és fényképezés nélkül a helyi pályák mellett. Elsőnek a helyi krikettpályát vettem "górcső" alá és igaz sokat nem mutatott magából a "hely", de azért készítettem pár képet a "blognak" és természetesen az emlékeimnek.

Barrington Park:

A kriketterek mellett a labdarúgók pályája is megtalálható volt a településen, ami már sokkal jobban nézet ki, lévén legalább szép kis kerítés határolta és egy, pontosabban két kis lelátóval is rendelkezett. A korlátok és a kerítés szépen karban volt tartva, így a lepusztultságnak a nyoma sem volt felfedezhető a Recreation Ground-on. Az egyik hosszanti oldalon egy kisebb fedett lelátó volt kialakítva, pár soros ülőhellyel és a csapat nevével is ellátták a kis "alkalmatosságot". A klubépület is rendelkezett egy kétsoros kis lelátó résszel, de ez már a az egyik kapu mögötti részen volt kialakítva és nem tűnt kényelmesnek innen a meccsnézés. Az apró kis létesítmény elnyerte a tetszésemet, egy ilyen kis csapatnak minimum egy ilyen minőségű és kialakítású pályával kellene rendelkeznie, nem csak Angliában, hanem mindenhol a világon.

The Recreation Ground:

hancsi78

Kispest

A kispesti vörös-feketéktől 8 darab sál van a birtokomban, melyek nem számítanak őskövületnek, de az is igaz, hogy nem tegnap jöttek le a "gyártósorról". A beszerzésüket egy igen jó barátomnak köszönhetem és neki hála nagyjából egy időben kerültek a kollekcióba. Szép darabok az kétségtelen, főleg a csoportok nyakbavalói, de nekem a sima Ultras Kispest sálak is bejönnek. Egyenlőre így fest ez a sarok ami számomra tekintélyes, hiszen Budapestről csak a zöldektől van még hasonló, nagyobb létszámú relikviám.

hancsi78

Szőnyi úti stadion

A Szőnyi úti stadionban anno megfordultam párszor, de ezek a dátumok mind a kilencvenes évekre esnek, hiszen ekkor játszottunk egy osztályban a budapesti vasutasokkal. Aztán a BVSC búcsút intett az első osztálynak, majd a létnek is, hiszen hosszú ideig csak utánpótlás nevelés folyt Zuglóban. A stadion, mely egykor olyan kis egyszerű, de nagyszerű szentélynek számított egyre lepusztultabb állapotba került, omladozni kezdett a beton és a gaz is egyre jobban felnőtt a sorok között. A pálya még szerencsére, hogy karban volt tartva (nagyjából), így ott meccseket is lehetett rendezni, igaz a drukkereket nem engedtek már a lelátóra. Anno volt szerencsém körbejárni a stadion egészét, mind kívülről, mind belülről, de akkor még nem volt a kezemben fényképező, hogy mindent szépen megörökítsek. Persze maradt fenn pár kép abból az időből, de ezek elsősorban a lelátói történéseket örökítettek meg és nem a lelátókat. Csak remélni merem, hogy mind a stadion, mind a BVSC csapata visszakerül arra a méltó helyre, amit a múltja miatt megérdemel és én immár géppel a kezemben ezt meg is örökíthetem.

hancsi78

Chalfont St. Giles

Chalfont St. Giles egy nyugodt kis település Buckinghamshire-ben ahová egy nap "tévedtünk", miután megnéztünk egy helyi "falumúzeumot". A "városkában" nem sok turisztikai látványelem volt felfedezhető, de összhatásilag egy csendes és szép településen vezetett keresztül utunk. A helyi sportélet a Bowstridge Lane-en folyik, ahol megtalálható a helyi krikett és futball csapat pályája is. A "The Playing Field" névre keresztel labdarúgó pálya, nem hordozott sok extrát magában, csak egy korláttal körbevett "zöld terület" volt, aminek az egyik oldalán volt felhúzva egy 15-20 szurkoló számára alkalmas fedett rész, ami inkább egy "buszmegállóra" hasonlított mint lelátóra. Ez meg is fogott, hiszen a pálya egyedi azonosító jele, ez a kis "fülke" volt, ahonnan a Chalfont Wasps FC rajongói nézhetik a hazai találkozókat.

The Playing Field - Bowstridge Lane Football Ground:

The Playing Field - Bowstridge Lane Football Training Ground:

A labdarúgók játékterével szemben a krikett szerelmeseinek pályája is megtalálható volt. Igaz itt már nem volt meg az a "körülhatároltság" ami egy labdarúgó pálya sajátossága, de legalább volt egy teraszos kis klubház, ami viszont a krikett "mezőkre" jellemző. Sok időt nem töltöttünk a helyen, mert az idő se volt kedvező és a fotózást is letudtam pár perc alatt. Chalfont St. Giles, te ennyit tudtál mutatni nekem.

 Bowstridge Lane Cricket Ground:

hancsi78

Chelsea

Chelsea sál akad bőven a gyűjteményemben, hiszen az egyik legkönnyebben beszerezhető klubsál a londoni kékeké. Szerintem nincs is a világnak olyan pontja, hol ne lehetne valamilyen kék-fehér relikviát vásárolni. Az itteni sálak többsége is különböző helyekről, módon és "korból" került a kollekcióba. Van közte 1-2 kedvelt darab, de igazából így együtt néznek ki jól, mert különösebb ismertetőjelet egyik sem hordoz magán.

hancsi78