London Road
hancsi78
A műfüves kispályák világába kalandozva megállapíthatom, hogy Angliában sok
ilyen grund van ugyan, de nem ugyanazzal a szándékkal épülnek ezek az Egyesült
Királyságban, mint például Magyarországon. Itt még soha nem láttam, hogy a
helyi nagypályát egy ilyen grunddal akarnak pótolni az adott településen.
Szinte mindenhol csak kiegészítő elemnek számítanak, kivéve azoknál az
üzletszerűen működő centrumoknál, ahol egész pályadzsungel található ezekből a
játékterekből, kielégítve a számtalan kispályás csapat, baráti társaság labdarúgás
iránti olthatatlan vágyát. Most a Londonban található műborítású kispályákból
szemezgetek egy bejegyzés erejéig.
Maradok a tenisznél a
következő bejegyzésnél is. Ezúttal Hillingdon pályáinál tartok egy kurta
vizitet az elmúlt évek képanyagára támaszkodva.
Az Uxbridge Cricket Club mellett van
kialakítva az Uxbridge Lawn Tennis Club otthona, amely a Gatting Wayen
található, de szokták Park Roadként is emlegetni a sporttelepet. A teniszt
nyolc pályán űzik az itt sportolók, viszont ami lényegesebb ebből három füves.
Ez még Angliában sem olyan gyakori, mint ahogy azt képzeljük. A látogatásomra
még 2017-ben került sor, így azóta sok minden változhatott itt, ám hat évvel
ezelőtt még ez volt a felállás.
A Northwood Recreation Groundon 2009-ben jártam elsőnek, majd 2017-ben újra
elmentem a sporttelepre. Az egyértelmű cél a helyi labdarúgó stadion
megtekintése volt, viszont a Chesnut Avenue-on található volt egy ötpályás
teniszközpont is, így az sem maradt ki a szórásból. Az első látogatásomkor az
volt a gond, hogy akkor még nem fektettem nagy hangsúlyt ezen pályákra,
2017-ben meg az, hogy már eléggé elhangyagolt volt ez a terület. 2023-ban már
lehet meg sincs, de ha szerencsénk van, akkor az eltűntetés helyett felújították
őket.
A Queensmead Sports Centr grundján is hat évvel ezelőtt jártam, akkor egy
hétvégi kirakodóvásár csábított a sporttelepre. Természetesen összekötöttem a
kellemest a hasznossal és az itt található pályákról is készítettem pár
képkockát. A teniszt négy keményborítású pálya szolgálta és amennyire láttam
igen jó állapotban voltak.
Az 1997-98-as szezon befejező része debreceni részről nem tartalmaz
meglepetést. A DVSC csapatánál végig vitték a szezon elején kitalált és formába
öntött jegymintákat, amely az akkori NBI-ben az egyik legszebbnek számított.
Összehasonlításként következik a tavaszi szezonból pár idegenbeli biléta.
A harmadik részben a már ismert debreceni biléták vannak többségben.
Változás nem volt az ősz-tavasz átmenetben és az előzőekben már kitárgyalt
alakban és mintával lettek a szurkolósereg kezébe adva. Tavasszal is volt
szimpla "közreműkődő jegy", amely amolyan tiszteletjegynek számított
az arra érdemesek számára. Az idegenbeli meccseket két, ma már nem létező, de
egykoron NBI-es csapat is képviseli. A Gázszer FC ekkor még Székesfehérváron
játszott, de ha stadionja nem is, önálló közreműködő jegye már volt.
Túlbonyolítva nem volt a biléta, de alapjaiban a kor egy egész pofás kis jegyének
számított. A Stadler FC-nél leadtak az alapokból és a korábbi kék-fehér,
címerrel ellátott zsugából lett egy szimpla, piros-fehér papirfecni. Elsőnek
azt hittem a vendégcsapat tiszteletére lett az új szín, de később kiderült,
mindenki ilyet kapott, nem csak a debreceni vendégek. A Vasasnál egy fokkal
jobban odafigyeltek a színekre és a dizájnra, de a meccsbélyegzőn szereplő DVFC
csapata nem igen lehet ismerős az NBI-et ismerők számára. Talán spórolni
akartak egy csöppet és a debreceni DVSC és a diósgyőri DFC csapatát vették így
egy kalap, akarom mondani egy jegy alá. A kérdés még mindig adott, az eredmény viszont
a mellékelt jegyen látható.