Magyar Kispályák

Grundokból nincs hiány Magyarországon, így amerre járok egy régi bitumenes "hely" mindenhol akad. Az egy más kérdés, hogy éppen hogyan fest a sportnak otthont adó pályák ezen  képviselője a településeken.
Fülöpön, a széppé varázsolt füves nagypálya és öltözőápület mellett jutott idő és pénz a kispálya rendbetételére is, így új az burkolattal, kapukkal és kosárlabdapalánkkal megáldott játéktér méltó helyet biztosít a sportolni vágyó helyieknek.
Nyírábrányban is ugyanez a helyzet, annyi különbséggel, hogy itt előbb jutott pénz a klubházra és a kispályára, mint a füves nagyra. Jó pár éve felújították ezt a részt, új borítással látták el és kerítéssel kapták körbe, sőt multifunkcionális hatásként egy komplett teniszpályát és hálót is felszereltek az egész közepére.
Nyugatra kalandozva Lovason már rosszabb körülményekkel találkoztam, hiszen az egykori kispálya 2016-ra már teljesen elhanyagolttá vált. Kapuk már sehol, felfestés se sok, egy labdafogó kerítés még éppen állt, de azon is több volt a lyuk mint az épp felület. A többi oldalon a sűrű bozót adta a korlátot, illetve itt-ott még egy-egy vas vagy betoncölöp kiállt a földből kissé balesetveszélyesnek feltűntetve a helyet.
Várpalotán ismét jobb volt a helyzet, a sportcsarnok oldalában elterülő műfüves kispálya teljesen jó kondiban volt, és a kinézete alapján öröm lehet itt focizgatni a helyieknek. Építésére valószínűleg a sportcsarnok renoválásakor került sor, mert korábbról nem emlékszem a pályára, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is volt ott valamilyen más formában.
Abádszalók egy kicsit kilóg a sorból, hiszen ott még a kilencvenes években jártam és sajnos azóta sem. A Tó-strandi homokos kispálya azért maradt meg az emlékeimben (sajnos csak ott), mert egy kellemes hétvégét töltöttünk ott pár miskolci, fehérvári és kiskunhalasi haverral egy amolyan "Hajrá Vidék!" tábor keretein belül és ha már ott voltunk fociztunk  egy keményet a helyi galeri ellen, amely majdnem komolyabb csatába is átcsapott. Szerencsére megmaradtunk a sport nemes keretein belül, de emlékeim szerint a strandfoci küzdelmet nem mi nyertük, ha másra került volna sor talán több eséllyel vesszük fel a küzdelmet, de így maradt a tisztes vereség. Sajnos egyetlen képem sincs eme kiruccanásról, így a homoki grund képes megtekintése is várat magára.

Fülöp - Fülöpi Sportpálya:

Nyírábrány - Nyírábrányi Sportpálya:

Lovas - Lovasi Bitumenes Kispálya:

Várpalota - Bányász Stadion:

hancsi78

Walesi Válogatott Sálak

Wales sose volt olyan kedves számomra, mint ebben az esztendőben. Igaz, eddig adós maradtam magamnak a komolyabb vizitekkel, de a mostani szezonban ez is megváltozott. Az idei körutam mellett az Európa Bajnokságon remekül szereplő válogatottjuk is szép emlékeket hagyott bennem, így kicsit másképp tekintek a két év alatt nálam felhalmozódó sárkányos sálakra is. Eddig csak voltak ilyen sálaim, most már vannak Wales sálaim. Igaz semmi különleges nincs bennük, csak a megszokott válogatott nyakbavalók, de én valahogy mégis másképp nézek rájuk az új érában.

hancsi78

Menyhárt József tér

A debreceni kispályák sorában a Menyhárt József tér következik, amely a megszokott újkerti "betondzsungel" egyik zöld szeglete. Igaz a kispálya is beton, de legalább a környék zöld. Van ott minden kopott fű, elhanyagolt bokrok, megnőtt fák, de ez fel sem tűnik. A sok eldobott szemét, a tavalyról lehullt levél, a málladozó beton, a rozsdás kerítések viszont annál inkább szemet szúrnak. Két év alatt kétszer is volt szerencsém a parkhoz és ezen belül a kispályához. Se újítás, se karbantartás, csak részleges tisztántartás, ami jellemzi ezt a részt. Egy komoly rendbetétel ráférne Debrecen ezen szegleteire! Kérdés valaha lesz e rá elég pénz, hogy valami újat varázsoljanak ezen lepattant parkok helyén, lehetőleg megtartva és felújítva az mostanság eléggé elhanyagolt grundokat?

Menyhárt József tér

2016 / 2017

Idegen tollakkal: Hódmezővásárhely

A déli országrészbe nem sikerült sokszor eljutnom (kivéve Békéscsabát), így Hódmezővásárhely is, amolyan fekete folt számomra. Valahogy mindig rosszul jött ki a lépés, amikor nagy ritkán ott játszott a csapatom. Tizenéves voltam, amikor a család egy szatymazi költözéssel is kacérkodott, de maradtunk Debrecenben, én pedig később gondolkodtam el rajta, ha költözünk, akkor lehet nekem is csak egy fél szezon jut az NBI-ben az elmúlt több mint húsz esztendőben. Mi, akik együtt nőttünk fel a szervezett szurkolással mindig nagy respekttel figyeltük a délen történteket, mert a SZEAC-nak (akkor éppen így hívták a szegedi alakulatot) nem jutott ki a jóból, de az ultráik a magyar elitben tartoztak és kitartásuk, látványaik, létszámuk miatt mindenki elismerően bólogatott. Szinte sose voltak egyedül, mert a vásárhelyi cimborák lepedője mindig ott függött az állásaikon, jobb híján, mert nekik se volt egy acélos csapatuk az NB-ben. Szegeden legalább volt egy jó kézilabda gárda, de a szomszédba még az sem. Ennek ellenére a Blue Front Vásárhely brigádját egy komoly, erős alakulatnak tartotta a magyar mozgalom kifordított bomberjeikben és  "D" kultikus alakjával. Amikor feljutott a kosárcsapatuk, mi már hanyagoltuk a megjelenést a kosárlabda meccseken, így nem találkoztunk, de a szolnoki olajosokkal mind a két brigád jó kis ökölcsatát vívott. Aztán 1999 októberében közelebbről is megismerkedtünk. A Szeged LC épp a már említett fél szezonját töltötte a legjobbak között, mi pedig egységes vörös zászlóinkkal vonultunk délre. Ez felbőszíthette a hazaiakat és a velük tobzódó vásárhelyi brigádot, mert hazafelé ránk rohantak és bizony nem barátilag integettünk egymásnak. A foci hamar elhalálozott arrafelé, így esélyem se volt újra lejutni a szegedi, vagy vásárhelyi stadionokba, viszont a HNKC női kézisei feljutottak az NBI-be, így új sztori kezdődött a "helyi" brigáddal. Első körben senki nem tudta mi lesz, vártuk őket Debrecenbe és be is toppantak egy nagybusszal szép narancssárgába öltözve. Viszont az újabb hajbakapás helyett a megboldogul Szikla sörözőben kötöttünk ki sok itallal és tartalmas beszélgetéssel zárva a napot. Innen kezdett el szövögetni a baráti szál, amiből később egy külön vásárhelyi szekció született a DVSC támogatására. Megannyi közös meccs, túra és focitorna szerepelt innentől a programban, a felek pedig elválaszthatatlanok lettek és mindennapi kapcsolatba kerültek. A Hódmezővásárhelyi Városi Stadion képeit ennek az ismeretségnek, pontosabban Szabó Lacinak (művésznevén Csirke) köszönhetem, aki érzékelve, hogy nincs egy képem se a blogon a szeretett városának stadionjáról, küldött nekem párat a Pécs elleni NBIII-as bajnoki meccs apropóján. Azóta megajándékozott egy újabb sorozattal, így örömmel jelenthetem neki és az érdeklődőknek a HFC otthona immár a képek között. Már csak egy személyes találkozó hiányzik a szentéllyel, és az igazi az lenne, ha erre a randevúra majd Csirke barátom is elkísérne, mondjuk egy "totyogó Kiscsirkével".

Kép: Szabó László

hancsi78

Újléta

2003-ban jártam elsőnek Újléta településen, akkor is szolgálatban, egy sötétzöld színű Lada Nivával és egy idősebb kollegával, aki Szabolcs sötét bugyraiból érkezett a Hajdúságba és az egyszerűség kedvévért nevezzük Dezsőnek. Dezsőnek elég sokat köszönhetek (mint megannyi öreg harcostársnak) hiszen okított, tanított és olykor hagyott kocsit vezetni, ha éppen piheni volt kedve. A vezetés nálam abból állt, hogy alapjáraton végiggördültem a falvak utcáin és figyeltem. Elsősorban a nem lokális egyének voltak célkeresztben, de ha nem volt nagy mozgás, akkor szabadon felkerestem a feleségem nagyszüleinek egykori házát, vagy éppen a faluszélén álló sportpályát. Ez utóbbi gondozatlanul áll a települést jelző tábla magasságában, sajnos elhagyottan. A gaz még olykor le volt vágva, de labdarúgómeccset körülbelül ezer éve játszhattak rajta. A helyi csapatról és a focipályáról akkor még semmit nem tudtam, mint ahogy azóta is csak annyit sikerült kiderítenem, hogy az új sportpályát 1987-ben adták át, a falu csapata pedig nem ért el komolyabb sikereket. Nem sok infó, de ez is több mint a semmi. Akkor még nem gondoltam a libalegelők fényképes megörökítésére (nem mintha szolgálaton kívül eljutottam volna a településre), így ebből az időből egyáltalán nincs felvételem, csak az emlékeimben maradt meg az akkor már kaszálónak minősülő terület. Talán egyszer lesz időm és kimegyek megörökíteni az egykori sportpálya vakond túrta helyét.


hancsi78