Régen nem szenteltem annyi figyelmet egy-egy sportpálya vagy stadion fotózásának mint manapság. Ha komolyabb túrán voltam, nagyobb várost és stadiont látogattam meg, akkor kattogtattam a masinát, de ha más volt a program, kisebb volt a tét vagy a létesítmény, akkor bizony nem a fotózásé volt a főszerep. Ma már másképp van. A kisebb pályák sokszor értékesebbek, érdekesebbek számomra, így ha tehetem mindig csinálok bőven felvételt, hogy mindez megmaradjon nekem és az utókornak: hogy lám itt is jártam egyszer vagy többször és akkoriban így nézett ki ez a sporttelep és az a "szépzöld" gyep. A régi, kisebb jelentőségű pályákat most úgy kellett felidéznem az emlékeimben és ami még nehezebb munka volt, úgy kellett előbányásznom pár értékelhető fotót, hogy valamivel legalább vissza tudjak mutatni ezekre az időkre és a régi találkozásokra.
Ágfalva - Ágfalvai Sportpálya:
Ágfalván csak azért köthettem ki, mert a soproni drukkerek egy időben mindig meginvitáltak minket debreceni szurkolókat az éves focitornájukra, melyek többsége az Ágfalva KSK sportpályáján volt lebonyolítva. Sikerünk nem sok volt a Nyugat-Magyarországi helyszínen, de azért mindig jól éreztük magunkat, köszönhetően a remek szervezésnek. A pályáról sok minden nem maradt meg, jártam itt is, készültek fényképek is. Majd ha legközelebb arra járok, komolyabban átvizsgálom az Ágfalvai Sportpályát, addig viszont marad ennyi emlék és pár kósza felvétel.
Bagamér - Bagaméri Sportpálya:
Bagamérban még akkor ismerkedtem meg a helyi sportpályával, amikor ott teljesítettem katonai szolgálatot büszke határőrként. Sajnos akkor már nem használták a létesítményt semmire és nyakig érő gaz, illetve ostromállapot volt csak a környéken. A Bagaméri Petőfi SE is rég beadta a kulcsot, így nem is nagyon volt miért karbantartani az egykori falusi szentélyt. A határőr évek elmúltak, az emlékek megmaradtak és csak remélni tudom, hogy egyszer a Bagaméri Sportpálya is visszanyeri régi fényét és az elévülés helyett újra a labdarúgásé vagy legalább valami szabadidős tevékenységé lesz a főszerep.
Demecser - Demecseri Sportpálya:
Demecserben életemben egyszer voltam, akkor is csak a DVSC nyári edzőmeccsére ruccantunk át két kocsival, így maradhatott némi emlékem és fogalmam a helyi sportpályáról. Azóta se jártam arra, így azt se nagyon tudom mi a helyzet a Demecseri Sportpályával vagy a helyi labdarúgással. Amikor ott voltam jól elbeszélgettünk a helyiekkel a magyar foci akkori helyzetéről, ami már akkor is gyalázatos volt és azóta csak rosszabb lett. Remélhetőleg mindez nem igaz a helyi sportéletre és ők legalább azt a színvonalat képesek fenntartani amit én jó pár évvel ezelőtt láttam a Demecser FC háza táján.
Felcsút - Felcsúti Sportpálya:
Felcsút egy igen érdekes kis hely hazánkban. Futball "nagyhatalomnak" egyáltalán nem mondhatnánk, de miniszterelnökünk tett róla, hogy mégis bekerüljön az apró település nem csak a magyar, de mondhatni a világ futballjának vérkeringésébe. Anno a Magyar Kupában akadtunk össze Orbán Viktor csapatával és akkor vezető politikusunk még aktívan rúgta a bőrt a csapatban. Így kerültem én Felcsútra és néztem meg magamnak az akkor még az egyszerű Felcsúti Sportpálya néven futó létesítményt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a megyei bajnokság helyett az NBI-ben, a Puskás Akadémia FC rúgja a bőrt és mindezt immár az új Pancho Arénában. Na de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk még a múltnál és az én első felcsúti fellépésemnél. Az akkori sportpálya is már messze kimagaslott a környékbeli és a csapattal egy kategóriájú klubok otthona közül, így mi is csak pislogtunk a pár soros székezett lelátó, a világítás, a klubház, a VIP club látványától. Az összképen csak a szemben lévő kukorica föld rondított bele, na de valljuk be őszintén a kukorica még mindig közelebb áll egy falusi pályához, mint a mostani szentély amibe az egész falut bele lehetne pakolni háromszor.
Hortobágy - Petőfi-téri Sportpálya:
A Hortobágy közelsége miatt elég sokszor jártam a kilenclyukú hídnál, de egyszer sem jutott eszembe a régmúltban, hogy készítsek pár képet a helyi sportpályáról. Pedig anno még gyerekként fociztam is rajta, igaz nem hivatalosan csak a suli válogatottjával az éves Hortobágy Kupákon. Aztán valahogy feledésbe merült a hortobágyi foci, a pálya beleolvad a környezetbe és szinte nem is volt észrevehető, hogy egykoron itt is rúgták a bőrt nagy elánnal. A Petőfi-téri Sportpályából nem sok minden tűnt ki a kétezres évek elején, talán csak a gaz ami megemlíthető. Kérdés, hogy lesz e itt egyszer valaha, újra helyi labdarúgás?
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése