Hódos Imre Sportcsarnok - Debrecen

Valamikor a nyolcvanas évek elején mentem ki elsőnek a Hódos Imre Városi Sportcsarnokba, de akkor még sok mindent nem tudtam a létesítmény "igazi" funkciójáról. Viszont nagyon izgatott voltam, mert a 100 Folk Celsius adott Karácsonyi Nagykoncertet a falak között és én már alig vártam, hogy velük és több ezer "rajongóval" együtt énekeljem a "Paff a bűvös sárkányt". Aztán a nagy izgalomból mérhetetlen csalódottság lett, mert a nagy havazás miatt a turnébusz nem ért le Debrecenbe, így az előadás elmaradt én meg a könnyeimmel küszködtem. Akkor még nem tudtam, hogy erre még párszor sor kerül e falak között az elkövetkezendő években, igaz már nem a bánat, hanem az öröm lesz az a hatás ami kiváltja belőlem az érzelmi megnyilvánulás eme fokozatát. A kilencvenes évek elején mindig elképedve figyeltem a DVSC Symphonia menetelését a nemzetközi kupákban, de akkor még a TV előtt, mert a mersz még nem vitt rá, hogy kimenjek a katlanba. Egészen 95-ig vártam a dologgal. Akkor éreztem magamba annyi erőt, hogy fiatal korom ellenére megállhatom a helyem a B középben és végre élőben szurkolhatok Csapó Erikáéknak. Nem kellett csalódnom. Mivel a focipályán tapasztalt hangulat egyből magával ragadott, akkor amit ott, a Hódos falai között tapasztaltam egyszerűen elvarázsolt és magába szívott, pedig a java még csak később jött el. A Gudme és a Larvik elleni meccseken olyan élményben volt részem ami kitörölhetetlen az ember emlékezetéből, érzéseiből. Ezeken a meccseken szinte egybe forrtam a Hódossal. Innentől ha beléptem az ajtón olyan volt mint ha a hazamennék, mindegy hogy előrül vagy hátulról léptem be, ha beléptem a vérem pezsdült. A lelátóra érve egyszerűen kiteljesedtem és alig vártam, hogy szurkolhassak a lányoknak. Szinte mindegy volt, hogy a Magyar Kábel elleni "szuperrangadó" vagy egy nagy nemzetközi meccs érkezett el én mentem, mert ott volt a helyem. A Főnix csarnok megépítésekor kicsit féltem, hogy elveszíti a kedvenc lelátóm a jelentőségét, de erre nem került sor. Szerencsére a DVSC lányai maradtak a jó öreg falak között, így továbbra is pokoli meccseken tudtam ott lenni és szurkolni. Persze nem csak a meccsek miatt emlékezetesek a "falak", itt volt ugyanis a szalagtűzöm és itt volt szinte minden barátomé, rokonomé is. Emellett több koncertnek is helyet adott a csarnok, amiken szintén megfordultam olykor. Az eltelt két évtized alatt párszor változott a létesítmény állapota, így elsőnek a székek lettek lecserélve és a kicsit elhasználódott alkalmatosságokat szép újakkal pótolták és szerencsére a B-szektorba támla nélkülieket szereltek fel. A pálya borítását is felújították párszor, így ezekben az időkben nem is tudott a csapat itt játszani és visszatértünk az első sikereink helyszínére az Oláh Gábor utcába. A külső tér is változott a csarnok előtti aszfalt borítás a szebben mutató térköves burkolat váltotta, ami kisebb tereprendezéssel és "kertrendezéssel" is járt. A csarnok neve is változott hiszen a Hódos Imre Városi Sportcsarnokból Hódos Imre Rendezvénycsarnok lett. Ezen kívül még számtalan kisebb változás is történt a létesítményben, de az alapfunkciója és a kinézete semmit nem változott "Hódosnak" és maradt a debreceni kézilabdázás első számú fellegvára.

Hódos Imre Városi Sportcsarnok

0000

1999

2001

2002

Hódos Imre Rendezvénycsarnok

2005

2007

2009

2013

hancsi78