Jegyek - Egyszerű Kézilabda Belépők

A kézilabda csapatommal utazva gyakran botlottam olyan helyekbe ahol nem fektettek nagy hangsúlyt a belépőjegyek "dizájnolására", így csak szimpla bilétákkal örvendeztettek meg a meccsre menetelem alkalmával. Vagy még azzal sem, mert számtalan esetben jegyet sem kaptunk, csak a pénzt kellett odaadni és már mehettünk is. Ilyen településből akadt bőven, főleg a kilencvenes években, de volt olyan klub amely a későbbi időben sem fektetett nagy hangsúlyt a jegyeire vagy a jegykibocsájtásra. Ha kaptunk ticketet és azon szerepelt az adott klub pecsétje vagy valami monogramja, akkor már volt minek örülni, hiszen az már egyfajta bizonyítéknak számított, hogy igen kérem, ez a jegy tényleg az adott klubcsapathoz tartozik.

A megyei riválisunk ilyen területnek számított, így amikor a kilencvenes években két évet is a legjobbak között töltöttek, akkor ilyen szimpla, semmitmondó jegyekkel örvendeztettek meg a jegyárusok minket. A nálam megmaradó bilétáknak legalább mind a két évben más volt az alaptípusa és az egyiken még a klub pecsétje is látszik úgy ahogy. Aztán hosszú idő telt el mire újra találkoztunk az első osztályban, de a jegyük egy csöppet sem változott, csak egy kicsit drágább lett és ennyi.

Derecske:

A derecskei csapat anyagiak híján nem tudta vállalni az újabb első osztályú évet, így a csapatot a főszponzor Nyíradonyba tette át, így egy újabb helyszín és egy újabb jegy kerülhetett fel a listámra. Sajnos a csapat itt sem húzta sokáig és búcsúztak az NBI-től, nekem meg maradt örökül egy olyan jegy, amit már Derecskéről megszokhattam.

Nyíradony: 

Kisvárdán is a kilencvenes években volt meghatározó kézilabda csapat, így én is akkor jutottam el többször is a helyi tornacsarnokba. Vérre menő küzdelmek voltak nem csak a két csapat, de a két szurkolótábor között is. A jegyek itt is az alaptípushoz tartoztak, de ezeknek legalább volt valami színe, így hol barnás, hol kékes árnyalat volt és olykor még a KSE pecsétje is rákerült. Sajnos pár év első osztályú tagság után a Kisvárdai SE is kiesett a legjobbak közül és azóta nem volt esélyem gazdagítani a jegykollekciómat a szabolcsi településről. 

Kisvárda:

Nem árulok el vele nagy titkot ha leírom, hogy Miskolcon is a kilencvenes évek közepén volt első osztályú kézilabda csapat a Honvéd Kórház patronálásában. A két város viszonylagos közelségét figyelembe véve gyakran vonatra pattantunk és már mentünk is valamelyik miskolci sportcsarnokba, hiszen az jellemző volt a hazai gárdára, hogy két egymást követő évben nem játszottak ugyanabba a sportcsarnokban. A kibocsájtott jegyük viszont semmi nem változott, így mindig ezt a sárgás alapra nyomott, kékes bilétát nyomták a kezünkbe, amiből őrzök is az utókornak két darabot.

Miskolc:

Túrkevén a kétezres években ért csúcsra a női kézilabda, így ekkor találkozhattunk velük először a bajnokságban, majd hamarosan a Magyar Kupában is. A csapatuk mellett a jegyükkel sem sikerült maradandót alkotniuk a legjobbak között, így szerény két év után eltűntek az alsóházban, nekem meg maradt ez az egy árva jegyem az egyik idegenbeli fellépésünkről.

Túrkeve:

hancsi78