Békéscsaba városában sok éven keresztül minőségi volt a labdarúgás, persze mindezt csak magyar viszonylatban értem, mert nemzetközi szinten sok babér soha nem termett a violáknak. Én még a kilencvenes évek közepén jutottam el elsőnek a Kórház utcába, ahol a BEFC otthona volt kialakítva. A két csapat és főleg a két tábor rivalizálása miatt mindig felfokozott izgalommal indultam neki a Viharsaroknak. A két keleti "óriás" rivalizálása a labdarúgó csapatok mellett a női kézilabdában csúcsosodott ki, így nem kevés adok-kapott volt a két társaság között. A színvonalasabb sportesemények viszont nem a stadionokban, hanem a csarnokokban történtek, lévén utóbbi létesítmények mind a két városban Európa hírűek voltak, míg a labdarúgók szentélyeiről mindez aligha volt elmondható. A Kórház utcában mindössze egy nagyobb beton lelátó volt a kilencvenes években az egyik hosszanti oldalon, ami a szurkolók nagy részét el is nyelte. A túloldalt jóval kisebb volt a düledező stand, de ott legalább tető került a szerencsésebb drukkerek feje fölé. A két kapu mögötti rész ekkor még szűz terület volt, nem törték fel a gyepet, és lelátókésőbb is csak az egyik mögé került. Részemről inkább hasonlított az egész pálya egy düledező romhalmazra, mint egy első osztályú stadionra. Persze a kritikus szemeim csak most látnak így a múltba, anno semmi bajom nem volt a lelátókkal, igaz akkor komolyabban nem is nagyon érdekelt, hogy melyik stadion hogy is néz ki.Természetesen az évek mólásával a lila-fehérek otthona sem kerülhette el a kisebb-nagyobb felújításokat, így székezések, új lelátó, világítás és hasonló extrák kerültek beépítésre vagy felújításra. Sajnos a két csapat egy jó ideje már nem azonos osztályban szerepel, így az elmúlt években nem volt lehetőségem alaposabban feltérképezni a területet, de remélhetőleg a lilák visszahúzzák a szekerüket az NBI-be és onnantól nem csak a női kézilabdában őrizzük tovább a "nemes" hagyományokat.
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése