Szívtiprók Ultras Debrecen III

A csoport első tíz éve után itt egy újabb 5 éves periódus, ami igen mozgalmasan alakult a debreceni tábor életében. A legek ekkor születtek, amihez a csapat sikerkorszaka nagyban hozzájárult. Nem is fecsérlem tovább a szavakat, íme a 2004-2009 közötti időszak a SZUD szemszögéből.

Szívtiprók Ultras Debrecen 1994 III

Tíz év elteltével már nem kellett bemutatni csoportunkat, sem otthon, sem külföldön. A társaság kinőtt a gyermekcipőből és közel a harminc felé, már látszott kinek vált tényleg az élete részévé, pontosabban az életéve ez a négy betű. Természetesen a csoportot sem kerülték el a létszámproblémák és sokan kiváltak ilyen-olyan okokból. Volt aki külön kezdett el ténykedni, volt aki ki sem dugta többet az orrát a meccsekre, de ezzel nem volt mit tenni, aki maradt az folytatta a megkezdett munkát és nem is sejtettük micsoda örömök elé nézünk és megélhetjük csapatunk legkáprázatosabb szereplését, melyet a több mint 100 év alatt valaha is elért. Igaz azt sem sejtettük hogy ez mivel fog járni a lelátót tekintve és felkészületlenül ért minket a tömegesen megjelenő divatszurkolók problémája. Emiatt nem csak velük, hanem a csapat vezetőségével is gyakran összetűztünk. Néha feleslegesnek tituláltak minket, hiszen a mi létszámunk elenyésző volt a több ezres tömeggel szemben. Persze egy percre sem adtuk fel, igaz volt, hogy nem szurkoltunk ilyen-olyan megfontolásból, vagy éppen lepofoztunk valakit aki erősebnek hitte magát nálunk, vagy egyszerűen csak kiírásainkkal, szórólapjainkkal tudatuk nézeteinket, észrevételeinket a nagyérdeművel. Emellett az MLSZ-szel és a meccseket lehetetlen időpontokban közvetítő RTL Klubbal is felvettük a harcot a többi szurkolótáborral egyetemben. Elindítottunk egy összefogást is a Magyarországot teljesen megfertőző cigány bűnözés ellen, majd a magyarokat ért elnyomások ellen szövetkeztünk és léptünk a többi magyar táborral egyetemben. A szurkolásunkat immár állandó előénekesünk (néha kettő) irányította, de így is gyakran előfordult, hogy nem volt meg a kellő lelkesedés egy-egy átlagos meccsen. A legjobb szurkolást természetesen a nagyobb rangadókon és a nemzetközi meccseken produkáltuk, mint ahogy koreográfiával is ezeken a meccseken rukkoltunk elő. Ezen látványosságok mennyisége egészen visszaesett, volt olyan év hogy csak egyet csináltunk, de ez nem csak egyedi visszaesés volt, ez országosan érintette a mozgalmat. A fő profil (mint az elmúlt tíz év alatt) a pirotechnika volt és ezen időszakban használtuk el a legtöbb tüzet és füstöt, gyakran 30-40-50 darabjával. Néha a nemzetközi meccseken is szerephez jutottak, amely azért is volt nagy szó mivel az UEFA szigorúan bünteti az alkalmazását. Ezzel nem a csapatunknak akartunk ártani, hanem a modern foci térhódítása ellen kívántunk tiltakozni, mint ahogy gyakran üzeneteink és rigmusaink is e célt szolgálták. Az utazásaink száz százalékossá váltak és ahol labdarúgóink megjelentek, onnan mi sem hiányozhatunk. E nagy szó még ha néha nem is tömegesen jelentünk meg egy-egy helyszínen. Volt amikor egyetlen keleti csapatként kellett beutazni az országot és volt olyan találkozó amin a zárkapú ellenére is bejutottunk. A legjobb fellépések természetesen most is a keleti szomszédokhoz vezettek, de néha Budapesten is több száz fős létszámot produkáltunk. A csapatunk remek hazai szereplésével egyre több nemzetközi túra szakadt a csoport nyakába, ahol néha igen jó létszámban jelentünk meg (Manchester, Split, Szkopje), de nem hiszem, hogy a kisebb létszámban látogatott Elfsborg, Donyeck és Karagandi (Kazahsztán) városa más csoportnak is álmai fellépése lett volna. Ezen kívül a stadionunk katasztrofális állapota miatt néhány hazai meccsünket kénytelenek voltunk az üdvözítő megoldásnak szánt Puskás Ferenc stadionban lejátszani Budapesten, amolyan hazai pálya gyanánt. Megjelenésünket tekintve egy kicsit konszolidálódott a csoport és eltűnt a bakancs, bomber az emberekről és felváltotta egy kényelmesebb utcai viselet. Ez a zászlóparkunkon is meglátszott és kevesebb lett a kelta kereszt, de annál több a casual stílusú zászló. Összetűzéseink terén még mindig a keleti ellenfeleinkkel voltak a leghevesebbek, habár itt inkább a rendőrség képezte az ellenfelet, ez pedig gyakran nem jött jól csoportunknak. A csabaiakhoz fűződött két lebeszélt bokszunk egymás után, amelyek tiszta körülmények között zajlottak, utat mutatva a többnyire eszközökkel fertőzött hazai összecsapásoknak. A fővárosi nagyok közül a lilákkal és a zöldekkel ritkán volt valami lehetőség, míg a kispestiekkel egy semleges viszonyt alakítottunk ki. A Vasas drukkerek meg egyszerűen nagyon megfogyatkoztak a közelmúltban. Nyugaton sem voltak különösebb összezörrenéseink, habár az egerszegi és győri hasonszőrűekkel csak kicsiken múlott egy-egy komolyabb összecsapás. Ezzel egyben ki is veséztük, hogy ekkor kikkel nem ettünk egy tányérból, amely csak alig változott az elmúlt 15 évben. A régi barátaink sora teljesen lerövidült, hiszen megszakadt a jó kapcsolatunk a Fehérváriakkal, generációs, politikai és egyéb okokból kifolyólag. Itthon akivel nem ellenséges viszonyt ápoltunk azzal semleges volt a kontaktus, ebből valamivel több a hódmezővásárhelyi és dunaújvárosiakkal folytatott kapcsolat. Egyetlen régi baráti kapcsolatunk az országhatáron túlra nyúlik a bielefeldi fiúkkal. A stadion mellett a lányok meccseire is odafigyeltünk és az egyre jobb szereplésüket mi is egyre nagyobb létszámban követtük figyelemmel. Kiemelkedő meccsek természetesen a hazai rangadók mellett a nemzetközi megmérettetések voltak. Ezekre a találkozókra gyakran egész szektoros, de néha egész csarnokos koreográfiát készítettünk és a hangulat is magáért beszélt. Az utóbbi években remek túrákat szerveztünk és volt ahol több százan (Zilah, Brasso, Galati, Lublin, Kapronca) volt ahol csak egy kisbusszal (2xMetz, Ikast) tettük tiszteletünket. Összetűzések terén a fővárosi zöldekkel és a csabaiakkal maradt meg a rossz nexus, habár egy-egy közös cél érdekében ezeket az ellentéteket félre tettük az adott meccsekre. A labdarúgó válogatottunk gyenge szereplése ellenére mi úgy gondoltuk pár kiemelt találkozóra külföldre is elutazunk, így szép számban jelentünk meg Lengyelországban, Boszniában és Albániában folytatva ezzel a megkezdett utunkat a nemzeti tizenegy mellett is.

5 év képekben (2004-2009):