A helyszín London Wood Green volt, a White Hart Lane Sport Centre keretein belül, egy műfüves pályán keresztbe. A torna meghívásos volt, így az 5 lengyel "baráti" brigád mellett a mi kis debreceni csapatunk volt a hatodik, egy kis kispesti kiegészítéssel. A szervezés egy kicsit akadozott, így eleinte senki nem találta a helyét, mi meg a szervezőket, de azért átöltöztünk és vártuk a 11-es kezdést. Ekkor érkezett a Siarka Tarnobrzeg mintegy 45-50 fője, egyenpólókban, tüzekkel, énekelve az utcán, szépre és látványosra sikeredett a bevonulásuk, melyet a pályára (lelátóra) érkezve is megismételtek. Rajtuk kívül a GKS Katowice, Gornik Zabrze, Bron Radom, Stal Sanok indított csapatot, de kinn volt pár Banik Ostrava drukker és más lengyel brigádból is akadtak érdeklődők. A csapatokat indítók olyan 25-30 főt delegáltak, kivéve a Siarkát ők többen voltak, illetve minket akik jóval kevesebben. A lelátó mögötti kerítésre szépen kikerültek a már említett csapatok szurkolóinak molinói, melyek mindegyike, amolyan angol szekciónak volt tekinthető (Torcida London, Londobrzeg stb.). Természetesen mi sem maradtunk ki a jóból és egy kisebb Debreceni VSC és egy magyar zászló kikerült mögénk. A kezdésre még várhattunk, ugyanis az egész rendezvény 1 órára csúszott, de így legalább volt idő elfogyasztani a nevezéshez járó kolbász, sör, ásványvíz adagokat, ami nagyon is jól esett a néha tikkasztó melegben.
A lebonyolítás egyszerű volt, mindenki játszott mindenkivel, de csak 10 perces meccseket, az alapszakasz végén az 1-2. helyezett meccsel a döntőért, a 3-4. a bronzért. Mi vérmes reményeket nem tápláltunk a helyezéseket illetően. Pesszimista módon az volt a meglátásunk, ha rúgunk 1 gólt és meccsenként megússzuk pár kapott góllal akkor már "jónak" nevezhetjük a szereplést. Aztán jött a meglepetés és elsőre csak egy döntetlenre (1-1) futotta a Bron Random ellen, de aztán mind a Stal Sanok, mind a Siarka Tarnobrzeg gárdáját leléptük 1-0-ra. Ezután jött egy nagy pofon a GKS Katowice csapata simán lelépett minket 4-0-ra, de szépítettünk a végén és a Gornik Zabrze csapatát 2-0-ra vertük. Ebből az a fura helyzet állt elő, hogy az első 3 helyezett azonos pontszámmal állt a körbeveréseknek köszönhetően, de mi a harmadik helyre csúsztunk a 4-0-ás zakónknak köszönhetően. Tehát maradt nekünk a bronzcsata, amit legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna, de hát összejött, sőt majdnem az arany is. :) Az ellenfél kérdése is egy külön sztori a 3. helyért, mert a Bron Random és a Stal Sanok egyformán álltak minden tekintetben, így egy rájátszás meccsre került sor köztük, amit a Bron nyert büntetőkkel. Ezután mi lejátszottuk a bronzcsatát, ahol sajnos 1-0-ás vereséget szenvedtünk, míg a döntőben csak nagy nehezen, újra büntetőkkel tudott nyerni a Siarka Tarnobrzeg a Katowiceiek ellen.
A London 2013 torna végeredménye tehát: 1. Siarka Tarnobrzeg, 2.GKS Katowice, 3.Bron Radom, 4.Debreceni VSC, 5.Stal Sanok, 6.Gornik Zabrze
A rendezvény körítése egyébként elsőrangú volt, hiszen a Siarka tábora nem csak a bejövetelkor énekelt és tüzezett hanem szinte minden meccsen és akkor is ha kedvük volt, az pedig volt bőséggel. Külön élmény hogy ellenünk egyszerre mintegy 10-12 görögtüzet vetettek be ami a nap egyik legszebb produktuma volt. Mellettük a bronzcsatán is élvezhetünk némi pirotechnikai showt, amikor szintén 8-10 tüzet gyújtottak be a Bron Radom és Stal Sanok legényei. A Katowiceiek piró helyett 8-10 csíkos kis rudast hoztak és azt lengették a meccseik alatt és nem elhanyagolható, hogy mindegyik lengyel banda szurkolt a sajátjainak a meccseik alatt, így elég nagy volt a hangzavar, hiszen olykor egyszerre két meccs is lebonyolításra került. Velünk többnyire barátságosan viselkedett minden tábor, habár volt aki tartózkodott az ismerkedéstől. Azért párszor felcsendült az ismert "Lengyel-Magyar két jó barát..." és "Ria-ria-Hungária" kezdetű rigmus. A végére már csak a díjak kiosztása és egy csoportos fotózás maradt, majd mindenki átvehette az ajándékba kapott pólót és aki még bírta mehetett az esti kocsmapartira.Sajnos a mi brigádunk ekkora nagyon megfogyatkozott, kinek a munka, kinek a távolság szólt közbe, de még így is egy feledhetetlen napon lehetnek túl a résztvevők.
hancsi78
Képek:
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése