Debreceni Honvéd

Egy álmos hétközi reggel vezetett az utam az egykor szebb napokat megélt debreceni honvédség még megmaradt laktanyája felé és egyben a túloldalt lévő sporttelepre. Sokat nem gondolkodtam a kivitelezésen, leparkoltam, majd fogtam a gépet és kattintottam párat. Ekkor jött a felszólítás, hogy azonnal hagyjam abba a tevékenységem és vonuljak át az út túloldalára, ahol a kaszárnya kapuja és egyben három fegyveres biztonsági őr várt rám. Nem lacafacáztak megkérdezték mi jártban, minek, kinek fotózok és hogy van e engedélyem a tábornok úrtól és már kérték is el az igazolványaimat. Persze papíros engedélyem nem volt, gondoltam ahhoz nem kell, hogy közterületről lefotózzak egy sporttelepet még ha az honvédségi is, így vártam a fentről jövő utasítást, miközben beljebb kísértek, az esetleges szökésemet megakadályozandó. Na mondom ilyen élményben se nagyon van része az embernek, így türelmesen kivárom a végét. Az őrök barátságosak voltak, csak igazából nem tudták mi ilyenkor a teendő, így telefonálgattak fel, majd le, míg végül közölték, hogy ők csak a munkájukat végzik és várják, hogy felülről jöjjön az utasítás, hogy mehetek vagy esetleg bevisznek és a "katonai elhárítás" kiszedi belőlem, hogy kinek kémkedek ilyen fontos objektumok után. A végén egy szolid "elmehet, de az adatait rögzítettük" felszólítással váltunk el és bizony elképedve álltam az eset előtt, na de hát így izgalmas az élet. Az "asszonyka" ennyire nem vette humorosan a dolgokat, hiszen a kocsiban várva, csak annyit látott, hogy körbekap három "terepruhás" és eltűnök a vastag betonfalak mögött. :) A sporttelep egyébként elég szépen rendben volt, a fű lenyírva és nem csak a pályán. A kerítések, korlátok ugyan eléggé kopottak voltak, de azért még a célt szolgálták. Sajnos beljebb nem jutottam, lévén a "felszólítás" után már nem kockáztattam meg, hogy besétáljak a telepre és körbefotózzak mindent a tábornok és egyéb papíros engedélyek nélkül!

hancsi78