Az én korosztályomnak a debreceni
stadion egyet jelentett az Oláh Gábor utcával, hiszen 1993-ban feljutva az első
osztályba ide költözött a DVSC csapata a Vágóhíd utcából, mondván ezen
létesítményt sokkal kevesebb pénzből első osztályú stadionná lehet tenni. Azt
most hagyjuk, hogy kinek mit jelent a az első osztályú, és főleg a stadion
fogalma. A lényeg, hogy 1993-tól új otthona lett a Lokinak és a debreceni
drukkereknek, akik azon a bizonyos Videoton elleni hazai meccsen kezdték el
ízlelgetni, hogy mit jelent egy futópálya nélküli focipálya, ahol egy komolyabb
szurkolótábor van jelen. Ekkor mindössze pár soros lelátók voltak a nyugati és
keleti oldalon, ahol a betonra szerelt fapadok jelentették az ülőhelyek
legnagyobb részét. Tribün gyanánt egy lemezből tákolt "valami" fedte
a VIP vendégeket, akik kerti műanyag székeken élvezhették a különleges
bánásmódot. Az északi oldali beton állóhely lett a B-közép otthona, amely az
egyik legjobban kinéző része volt a pályának, még akkor is, ha éppen nem volt
meccs. A déli oldalon nem voltak lelátók, de nagyobb meccsekre, a szomszédos
műjégpálya mellől (ahol a DAHK amatőr hokisai játszottak), hoztak át pár mobil
alkalmatosságot, növelve ezzel a befogadóképességet. Évekig nem volt világítás
és digitális eredményjelző sem a pályán. Persze kisebb átalakítások voltak, így
a nyugati oldalon folyamatosan cserélték az ütött-kopott, mindenféle színben
pompázó műanyag székeket. A B-közép előtt folyamatos volt a kerítés csere,
volt, hogy három sor korlát is húzódott a "vadak" előtt, és sokszor a
hullámtörőket is renoválni kellett. A keleti oldalon a homokdombon kialakított
pár soros, fapados lelátót, amolyan mobil módra megtoldották pár sorral,
beleértve a vendégszektort is, és a déli oldalra is állandóra hagyták a pár
soros mobil lelátókat. 1999-ben megnyerte a csapat a Magyar Kupát, így a
nemzetközi megmérettetésre kicsit feltupírozták a lelátókat. Három oldalra
teljesen új székeket szereltek fel, úgy, hogy a déli oldalon a mobil lelátók
helyet fémvázas állandó lelátókat raktak le, a keletin pedig lecserélték a
fapadokat. Ekkor már volt digitális kijelző a stadionban, de a világítás
átadására csak a Wolfsburg elleni UEFA meccs előtt került sor. Az északi oldal
is ideiglenes székeket kapott, a nyugati oldalról lekerült kivénhedt színes
kellékekből, amiből végül nagy botrány lett, mert a meccseken álló, ugráló és
szurkoló tábor ripityára törte az alkalmatosságokat a főpróbán. Plusz itt is
pár sorral megtoldották a "betont", növelve a szektor befogadó
képességét. A lelátók már kezdtek stadion formát ölteni, de a hozzájuk tartozó
kiszolgáló egységek, mellékhelyiségek nagyon gyatrák voltak, és akkor még
finoman is fogalmaztam. 1999-re körülbelül így nézett ki az Oláh Gábor utcai
stadion, és fölröppent az a hír is, hogy új stadion kap majd a város és a
csapat.
A képekért köszönet Nagy Balázsnak,
Sándor Mihálynak és az Ultras Debrecen tagjainak.
Debrecen - Oláh Gábor utcai Stadion
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
Képek: Nagy Balázs / Sándor Mihály / Ultras Debrecen
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése