Az FC Ekranas egy ismeretlen csapat volt a debreceni drukkereknek 2003 előtt, maximum csak a Zalgiris Vilnius neve ugrott be egy átlag szurkolónak még a szovjet időkből. A függetlenné vált országot a kilencvenes évektől Kaunas és Vilnius képviselte a labdarúgásban és nem az ismeretlen Panavezys. Egy debreceni lakosnak még Klaipeda városa csenghetett ismerősnek, de az ő csapatuk 1990-ben volt utoljára a csúcson és azóta se értek fel oda újra, de a két város testvérkapcsolata azért megmaradt. Az Ekranas ellen mindenki egy sima győzelemben (idegenben is) reménykedett, hiszen a litván foci nem képviselt ekkor nagy erőt. A stadion is a meglepetés erejével hatott a vizitáló magyarokra, mint ahogy a szovjet időket idéző kivezényelt századnyi katona is. Az egyik hosszanti oldalon méregzöld székekben pompázó létesítmény nem volt se nagy, se szép. Egy átlagos kis stadion volt, ahol hiányoztak a masszív kerítések, kordonok, plexifalak, ami barátságosabbá tette a lelátókat. Az Aukstaitijos Stadion csak később, 2008-ban lett felújítva, ami azért vált szükségessé, mert miután összefutottak velünk az FK Ekranas a legsikeresebb korszakát élte meg a hazai és nemzetközi porondon.
Pár évvel később Észtország vált a debreceni drukkerek célpontjává, ugyanis egymást követő két évben is a Levadia Tallin csapata ellen vívott BL selejtezőt a Loki. Számomra a Levadia is ismeretlen volt. Korábbi időkből a Norma és Flora Tallin neve ugrott be, de a Levdia csapatáról ekkor hallottam először. Aztán kiderült, hogy a klub egy egészen új hajtás, mindössze 10 éves múltra tekintett vissza 2009-ben, így nem annyira meglepő, hogy még nem vésődött be nevük az agyamba. Ezen két meccs után viszont nem volt kétség, ismeretségünk megkötetett, amire jó szájízzel gondolok vissza, hiszen mind a kétszer a debreceni csapat volt a továbbjutó a párharcból. A Kadriorg Stadion kicsit hasonlított a litván cimborájára. Ez sem volt túl nagy (5.000 férőhely), se szép, se különleges. Viszont ez is barátságos volt, mentes egy csomó vastól, korláttól, kerítéstől. A székek színei is hasonlóak voltak (azaz eltértek a csapat színeitől), csak itt a kék dominált a csapat zöld-fehér színösszeállítása helyett.
A harmadik balti államot nem is olyan régen látogatta meg a DVSC, amikor az FK Skonto csapatát dobta a gép az Európa Ligában. Most nem volt kétség, Lettország legismertebb csapata került a hálóba, hiszen a fővárosiak sorozatban nyerték a bajnokságokat a kilencvenes évektől kezdve, viszont 2010-óta rendre csak a második hely jut nekik a tabellán. Ennek köszönhetően találkoztak össze a felek 2015 őszén az Európa Ligában. A Skonto stadion 2000-ben adták át a nagyközönségnek és a legismertebb fővárosi gárda mellett a lett válogatott is itt játssza a hazai meccsinek legnagyobb részét. A 10.000 néző befogadására alkalmas létesítmény egy egyszerű, aránylag modern kisebb létesítmény, igaz nem minden oldalról van szépen vagy teljesen lelátózva. Az "elődeivel" ellentétben a székek a csapat piros és kék színeiben pompáznak, vegyítve egy kis fehérrel (Skonto felirat). A képek alapján és a székek kopottságát figyelve, talán egy felújítást már el is bírna a létesítmény.
Összességében öröm volt eddig debreceni drukkerként a Baltikumba járni. Aki eljutott mind a három országba az felfedezhetett valami újat, szépet ezeken a viziteken. Nem utolsó sorban a siker íze is állandó kísérője volt a meccseknek, hiszen a "baltik" párharcokból eddig mindig a Debreceni Lokomotív jött ki győztesen.
A képekért köszönet Derinek és Reggionak.
Litvánia - Panevezys: Aukstaitijos Stadion (FK Ekranas)
Észtország - Tallin: Kadriorg Stadion (FC Levadia Tallin)
Lettország - Riga: Skonto Stadion (FK Skonto)
Képek: Derencsényi István és Bródi Richárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése