A 2010-es párizsi kirándulásunk utolsó gyöngyszeme a Parc des Princes stadion volt, már mint nekem, mert kedves párom annyira nem repesett a betonkolosszus látványától. Azért kitartóan ott lépdelt mellettem és segített, hogy a legjobb képekkel rukkoljak elő az akkor még nem is létező blogom számára. A viccet félretéve egy gyerekkori álom teljesült a PSG otthonának megtekintésével és ezt megértette a kedvesem is. Főleg, hogy minderre Párizsba került sor, mely "romantikus hangulatú" város feltérképezése amúgy is szerepelt a közös álmainkban. Szóval 2010-ben két legyet ütöttem egy csapásra és a sok lótás-futásba belefért pár nagyobb létesítmény megtekintése, közte a piros-kékek otthona. Magáért a csapatért és a stadionért egyébként nem lelkesedtem soha, de a PSG ultráinak híres és hírhedt cselekedetei miatt egyszerűen látni akartam eme látványosságot, ha már volt szerencsém a francia fővárosban kikötni. Utolsó nap tehát arra vezetett az utunk és létrejött a nagy találkozás, ami azért nem volt oly maradandó, mint azt elsőre gondoltam. Mivel a Parc des Princes tényleg csak egy nagy betonkolosszus, így nagyon nem is volt rajta mit nézni vagy éppen fotózni, persze ha sikerült volna bejutni akkor más lett volna a helyzet. A stadion főbejáratánál azért volt egy kis "üvegcsoda", de ez is inkább a "futottak még" kategóriába volt sorolandó. Csalódni azért nem csalódtam, csak kicsit többre számítottam. Nem is a stadion kinézetében, hanem csakúgy belsőleg, érzelmileg. A negatív hatások miatt nem is időztünk sokat a helyszínen, csak lefotóztam még a szomszédos rögbi stadion romjait, majd menetvonalon a Stadio Geo André "csarnokának" is szenteltem egy kis időt, de amilyen gyorsan jöttünk, már metróztunk is tovább.
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése