Kalocsa

Kalocsa városának vendégszeretetét nem csak a 2001-es Kalocsa FC - DVSC Magyar Kupa kilencven percében élvezhettem, hanem előtte már három hónapig, a kilencvenes években, amikor is a sorkatonai szolgálatom alapkiképzését töltöttem a Városi Sporttelep melletti laktanyában. Anno sokat nem járkálhattunk ki, így a "paprika" városból csak a kaszárnya maradt meg emlékeimben, na meg a betonkerítésen belül lévő laktanya pályája, ahol a helyi Honvédnak kellett volna a gólokat ontania, de ekkora már nyoma se maradt a településen a piros-fehéreknek. Ekkor jobb híján már csak a mi bakancsaink dübörögtek a füvön, nem éppen labdarúgási célzattal.  Aztán a sors úgy hozta, hogy a 2001-es kupagyőzelem után az újabb sorozat első állomása Kalocsára vezetett, ahová a hétköznapi meccs ellenére egy nagy busszal kísértük el a DVSC labdarúgóit. Az út és a meccs kitárgyalása most nem képezi a bejegyzés fő témáját, így maradjunk annyiban egy feledhetetlen túrán és meccsen lehettünk ott aznap. Maga a sporttelep nem rendelkezett semmiféle luxus tartozékkal, így egy kis kopott lelátó mellett (ahová a lábunkat se tehettük) a szemközti oldalon egy betonozott placc (pár sorban) és némi palatetős tákolmánnyal várta a kilátogató drukkereket. Tíz évvel ezelőtt még volt némi respektje a magyar futballnak, így mondhatni a sporttelep is rendesen megtelt főleg hazai drukkerekkel, de a már említett mi 50 főnk is emelte a délután színvonalát. A stadion eléggé elhanyagoltnak tűnt, így nem csak a játékteret övező salakos futópálya, hanem a számunkra kijelölt beton alapzatú vendégrészt is rendesen benőtte a gaz. Persze ez minket a legkevésbé sem zavart, ettől még lehetett jó meccset látni, jót szurkolni és élvezni az alacsonyabb nívójú stadionok minden előnyét az olcsó sörtől a kedvező jegyárakig.  Hogy azóta történtek e változások a kalocsai sportélet eme alapkövén nem tudom, hiszen nem jártam azóta arra, de ha a "kupa" nem segít akkor majd egy kis kirándulást arra szervezek a családnak, hogy újra felfedezhessem a helyi labdarúgás szentélyeit vagy ami megmaradt belőlük.

hancsi78