Eger városába már gyerekkoromban eljutottam, igaz akkor még nem a sport szeretete hajtott, hanem az Egri Vár látványa, amiért kicsi koromban felettébb lelkesedtem akárcsak a Tokaj-hegy megmászásáért. Sajnos mióta meccsre járok az egri és debreceni sport igencsak korlátozott számban mérte össze tudását, lévén nem azonos osztályban szerepeltek az adott sportágak csapatai. A labdarúgók egy debreceni kupatalálkozót leszámítva évtizedekig nem találkoztak, amikor viszont első osztályú lett az Eger akkor meg a stadionjuk volt alkalmatlan az ellenfelek fogadására, legalább is az MLSZ szerint. Anno női kézilabdában is volt első osztály találka a felek között, de ekkor még én nem jártam Egerben vagyis csak az említett Egri Várba! A röplabdában pedig a Cívisvárosban nem volt igazán sikeres csapat, így szinte reménytelen volt az Eger - Debrecen párosítás összehozatala, maximum csak ilyen-olyan kupában. A lényeg, hogy nem tudtam tovább várni és számomra érdekesnek tűnő meccs híján 2013-ban egy bogácsi kirándulásról hazafelé elfordultam a helyi stadion és Városi Körcsarnok felé, hogy legalább lássam csak úgy "pőrén" a két fontosabb létesítményt Dobó városában. Elsőnek a röplabdások szentélyét néztem meg, mely sportcsarnok Dr. Kemény Ferenc nevét viseli és ottjártamkor erős vaskerítés zárt el attól, hogy közelebbi ismeretséget kössünk. A létesítmény zárkózottságának köszönhetően csak közvetett kapcsolatba léptünk és pár külső felvétel után a stadion felé vettem az irányt, ami hasonlóan "hét lakat" alatt volt őrizve. Azért legalább annyit elmondhatok, hogy végre eljutottam Egerbe és nem csak a várat láttam. Öröm az ürömben, hogy a szezon végére feljutott a helyi főiskolások kézilabda csapata az NBI-be, így ha nem is a nagy csarnokba, de legalább Egerbe szólítja valamelyik csapatomat a sport "istenasszonya", amiről én angliai "száműzetésem" miatt szépen le is maradok!
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése