A kilencvenes években és a kétezres évek elején több honi sportcsarnokban megfordultam, melyek egyértelmű célja a DVSC női kézilabda csapatának támogatása volt. Sok időt és energiát viszont nem fordítottam ezen épületek lefotózására és feltérképezésére. Nem éreztem úgy, hogy én egyszer nagy "sportlétesítmény látogató" leszek. Ez később megváltozott, így visszaemlékezve most jönnek azok a csarnokok ahol megfordultam "pályafutásom" alatt.
Túrkeve - Városi Sportcsarnok:
A Túrkevei VSE női kézilabda csapata a kétezres éveke elején egy esztendeig élvezte a magyar élvonal előnyeit és hátrányait. Én ekkor jutottam el a Városi Sportcsarnokba két kisbusznyi társammal egyetemben. A meccs nem hagyott mély nyomokat bennem, hiszen simán nyertünk. A csarnok se nyújtott sok újdonságot az egyoldalas és pársoros lelátójával. Viszont a hazai szurkolók "Elrepült a sirály, Túrkeve a király!" rigmusa mosolyt csalt az arcomra. A sors úgy hozta, hogy a következő évben még összefutottunk a Magyar Kupa sorozatban is a túrkeveiekkel, de azóta nem írunk közös történelmet a helyi kézilabdázókkal.
Székesfehérvár - ARÉV Sportcsarnok:
A kilencvenes évek közepén aktívan támogattunk minden labdás sportot Debrecenben és ezalól a férfi kosárlabda csapat sem volt kivétel. Előbb a DSI-nek, majd a Tegáz DKK-nak, végül a PannonPipe DAKK-nak szurkoltunk. Igaz, ez "három az egyben" variáció volt, úgymond csak a csapat neve változott évenként, de a tartalom ugyanaz volt mögötte. Főleg hazai környezetben szurkoltunk a srácoknak, de ha tehettük idegenbe is elkísértük őket. Ennek köszönhetően jutottam el a székesfehérvári ARÉV Sportcsarnokba a kilencvenes évek végén és mindjárt a másfél hét alatt kétszer. A meccsekből semmire nem emlékszem, míg a csarnokról és az egész túráról is csak homályos emlékeim vannak. Ez azért lehetett így, mert nagy jelentőséget nem tanúsítottam sohasem a kosárlabda irányába és akkor még a fotózás sem igen volt az én asztalom, viszont a jó társaságak köszönhetően az italozást enyhén túlzásba vittük mint a két túrán. A "basketballt" azóta se szerettem meg, a csarnokok fotózása viszont felkerült a "hobbijaim" közé!
Miskolcon a kilencvenes években a Honvéd Kórház kézilabda csapata szerepelt pár évig az NBI-ben. Mivel én akkor már aktív meccsre járó ember voltam természetesen elutaztam a lányokkal pár "avasi" túrára. Az első sportcsarnok a Hermann Otto Gimnáziumban volt, ami inkább egy tornateremre hasonlított, azzal a különbséggel, hogy körben a karzaton ki volt alakítva egy pár soros lelátó rész. A pálya jó mélyen volt, így a lelátóról, ha minden momentumot látni akartam, akkor néha nem ártott behajolni a pályára. A kapacitással azért nem volt gond. Pont elég volt a helyi csapatnak. A női kézilabda nem volt az a versenysport, amit a miskolci szurkolók nagy tömegben támogattak abban az időben és később sem.
Miskolc - Városi Sportcsarnok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése