A meccs előtt másfél órával jelentünk meg a Stamford Bridge-en, de ekkor nem sok minden történt, özönlöttek mindenfelől a szurkolók, de komolyabb formákat sehol nem láttam. Csoportokat meg főleg, igaz ez inkább az én hibám, mert hát nem rendelkeztem sok ismerettel a hazai "magot" illetően. Szóval sétáltunk mi is a tömeggel, hangoskodás sehol, inkább zabálás, ereklye vásárlás, na meg pár rendőr forgalomirányítói szerepkörben. Sokat nem teketóriáztunk, már egy órával a kezdés előtt elfoglaltuk a helyünket és vártuk a "csodát" és néztük, hogy telik meg szép lassan a stadion.
Persze jutott idő körbefotózni a lelátókat és a többségében már ekkor kihelyezett transzparenseket, melyek közül soknak állandó helye van, de legalább van, ami az angol stadionokban már több mint a semmi. Igazából körbe volt tapétázva minden stand különböző Blue Army és Blues drapikkal Csehországtól, a Csatorna Szigeteken át Texasig, plusz Lampardnak is tisztelettel adózott jó pár textília.
A vendégek hamarább kifutottak melegíteni, így páran a hazai oldalról is hatalmas üdvrivalgásba kezdtek, persze hamar kiderült, ez még nem ez a csapat. Védelmükre legyen mondva ilyen messziről maximum én is csak Dombi Tibit ismerném fel. Aztán jöttek a hazaiak is, kocogtak pár "kört", a nép meg lelkesedett egy kicsit, de túlzásba nem vitték. A meccs előtt pár perccel már megszólalt a Chelsea "himnusza", de a stadion nagy része még mindig inkább a zabálással volt elfoglalva. Szerencsére a vendégoldalon más volt a helyzet, így legalább hallható volt pár komolyabb rigmus már a meccs előtt is.
A csapatok bevonulásakor egy kicsit megélénkült a hazai "kék sereg", felkerült a fejek fölé két nagyobb zászló, melyek elindultak a szektor egyik végéből a másikba, közbe volt pár "hosszú taps", meg "chelsea, chelsea" üvöltés, de egyszerre nem sikerült megszólalni. Közben a West End alsó soraiban is meglett lengetve három nagyobb rudas, de nem csak úgy spontán, hanem ellőre meghatározott helyen és ideig. Ennek a hatalmas látványnak hamar vége lett hiszen kezdődött a meccs. A zászlóknak gyorsan le kellett kerülniük, hogy mindenki ülve élvezhesse a találkozót. Innentől nem is nagyon aktivizálta magát a hazai oldal, volt pár "C'mon, meg Chelsea" rigmus különböző kombinációkban, de ez gyér volt és gyenge, de hát nem is nagyon számítottam másra. Szerencsére a vendégoldal elég jól kitett magáért és olykor igen csak jól nyomták. Az alsó szektor végig állva tette a dolgát, így egy kicsit hasonlított a találkozó egy labdarúgó meccshez.Közben a pályán semmi, még helyzet se, mondhatni dögunalom, ha nem egy ekkora stadionban ültem volna fel se tűnt volna, hogy ez nem az NBI. :)
A szünetben mindenki irány kajáért vagy maradtak és a legmodernebb kütyükön gyorsan megnézték mit ír az online közvetítő, na meg a többi meccs is fontos volt a csokorba kötött fogadások miatt. A második félidőre még gyérebben indult a hangulat, a hazaiak csak idegeskedtek mert nem jött össze a vezető találat, a vendégek meg izgultak, hogy ne hogy megszerezze a vezetést a hazai csapat. Ezekben a percekben nagy nyomás volt a Rangers kapuja előtt és jött is hamar az első hazai találat, így volt egy kis "chelsea, chelsea" a lelátón, majd szerencsémre egy komolyabb nótát majdnem az egész stadion énekelt, így még a hátam is majdnem borsózni kezdett, de mire az első szőrszál csak éppen kiegyenesedett volna, már el is hallgattak, ugyanis "törölték" a találatot a bírák. A többség ekkor kényelmesen hátradőlt (várták az újabb gólt :) ) és ha nem cukkolják őket a vendégek, bizony nem igen nyitották volna ki a szájukat. Igen, volt egy kis zrika (igazából egész meccsen) a vendégek részéről, sőt ami még meglepőbb a hazaiak meg nem adott gólja után, egyetemes tombolásba kezdett a vendégtábor, amolyan minden-mindegy alapon, élvezzük a Premier Ligát amíg csak lehet címszóval. Ezt teljesen értetlenül fogadták a körülöttem ülők "mit énekelnek ezek, hiszen úgy is kikapnak és még ki is esnek"! Persze őket nem javította fel semmi, csak ismét megéheztek és kiszaladtak egy újabb adag "fish and chips-ért". A Rangers szurkolók pedig énekeltek és ennek meg lett az eredménye, hiszen a csapatuk valami nagy szerencse folytán megszerezte a vezetést, így innentől már csak tőlük volt hangos a lelátó. Páran félmeztelenre vetkőztek és zúgott a "We're QPR". A hazai "fanatikusok" egy része ekkor megkezdte a hazavonulást, páran még "kámonoztak" és "cselziztek" egy kicsit, de amikor végleg úszni látszott a tipmix idegesen kirohantak. A vendégek még percekig tomboltak, előadták a repertoárt az üres stadionban, majd szépen kiürültek a lelátók és megteltek a környező utcák.
hancsi78
QPR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése