2007 márciusában, amikor megérkeztem Londonba, hogy az életemet egy
teljesen új mederbe tereljem, már akkor tudtam, hogy a főváros kisebb-nagyobb
stadionjait előbb-utóbb meg fogom látogatni, de azt nem sejtettem, hogy
önkéntes száműzetésem a magyar lelátóról egy új hobbi, a tervszerű stadion
vizitek irányába fog elterelni. Mindezt nem nevezném groundhopperkedésnek, hisz
többnyire nem kötöm össze a stadion látogatásaimat meccsnézéssel, mert nagyon
szeretem ugyan a sportot, a labdarúgást, de a meccsen szurkoló vagyok, abból az
ultra fajtából. Azaz bármilyen hihetetlen, de kötődés nélkül engem nem hoz
tűzbe egyetlen nagy, vagy kisebb csapat meccsének élőben való megtekintése sem,
hisz nem szurkolok, nem szurkolhatok nekik, meccset nézni meg ott a televízió. Viszont
a stadionokat annál jobban szeretem, de ugye ezek megtekintéséhez meg nem kell
jegyet foglalnom előre és egy meccs ideje alatt én 3-4, vagy akár több létesítményt
is "feldolgozok". A White Hart Lane angliai tartózkodásom első
stadionja volt, amelynek elkerülése lehetetlen volt, hisz az első ügynökség
ahol dolgoztam ott volt a kapujában, de egy jó hónapig a környék
vendégszeretetét is élveztem egy nem éppen összkomfortos szoba kibérlésével.
Aztán a munka, az élet elsodort Londonból, de 2017-ben tudtam, hogy vissza kell
térnem a White Hart Lane-re két okból is. Az egyik, hogy megünnepeljem a
legújabb hobbim 10 éves évfordulóját, illetve hogy lássam hogy kebelezi be az új
monstrum a régit, ugyanis ekkor már az új Tottenham Stadion félig állt, de a
régiben még játszották a meccseket. Érdekes szitu volt, soha nem láttam még
ilyet élőben, mondhatni méltóképpen megünnepeltem a jubileumi év kezdetét.
Azóta eltűnt a régi, átadták az újat, de vissza még nem jutottam, remélem nem
telik el újabb tíz esztendő mire visszatérhetek Haringey ezen részére egy újabb
vizitre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése