Az 1995-96 -os szezontól kezdtem
el rendszeresen DVSC meccsre járni, ami nálam egyet jelentett a labdarúgók és a
kézilabda csapat találkozóinak látogatásával. Ráadásul egyből ultrának képzeltem
maga, így ahová tudta mentem a srácokkal
és a lányokkal. A jegyeket már ekkor is eltettem, de bolond fejjel, a
spirálfüzetbe írt meccsnaplóm aktuális bejegyzései után szépen beragasztgattam
őket, amely később nagy gondot okozott a biléták megőrzése tekintetében. Sajnos
ebből az időszakból kevés jegyem maradt fent, ami több dolognak volt
köszönhető. Az első, a már említett ragasztgatás, ami miatt több jegyem
egyszerűen használhatatlanná vált. A másik, hogy pénz híján sokszor csak kezdés
után érkeztem a sportcsarnokhoz, majd amikor a rendezőbácsik megunták a pofámat
a bejáratnál, szépen beengedtek, így mondhatni jegy nélkül mehettem be.
Idegenben gyakran a klub könyörült meg rajtunk, és ha már elutaztunk bevittek
minket a vendégbe. Ezen dolgok akkor nagyon jól jöttek, de kétségtelen, a
jegygyűjtögetési szempontból nem volt éppen előnyös, persze akkor még (és azóta
sincs ez másképp) a meccs jobban érdekelt mint egy papír fecnik, de az is igaz,
hogy a kettő együtt ad igazi emléket. Az 1995-96-os szezonból főleg a
nemzetközi meccsjegyeim vannak meg, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy
ezekre a meccsekre nehezebb volt bliccelni, de a mérkőzéseket meg mindenki
látni akarta, így a biztonság kedvéért mindenki vett jegyet. A saját darabjaim
mellett ebből az időszakból Dihen Tibi és Csapó Sanyi barátom rám bízott
ereklyéi is sokat segítettek a hiánypótlásban, de azért még így is jókora lyuk
van a kollekciómban ebből az időszakból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése