Az angliai önkéntes száműzetésem
miatt lemaradok a legtöbb otthoni történésről, mondhatni külső szemlélője
vagyok a magyar labdarúgás sorvasztásának, a szurkolók ellehetetlenítésének és
bejegyzés szempontjából fontos stadionfejlesztési programnak is. Nem tudom
elkísérni a csapatomat az idegenbeli meccsekre, így szinte minden új stadionról
lemaradok az átadási évben. A Grupama Arénával is ez volt a
helyzet, igaz amikor átadták alig járta szerevezett brigád a lelátókat, így
kérdés, hogy én ott lettem volna, valószínűleg nem. Viszont ott volt Czabán
Dániel barátom, aki szokásához híven nem hagyott felvételek nélkül, így első kézből
láthattam a félig üres szentélyt, amiből csak a táborok hiányoztak, de ők
nagyon. Nem kérdés, a vénaszkenner bevezetésével a Fradi vezetése nagyot
hibázott, hisz évekig elvették a nézőktől azt, amiért igazán meccsre járnak, a
hangulatot. Felcsúton nem volt ilyen szigor a belépésnél a Pancho Arénába, igaz
itt nem is sokan voltak, akik a faluból meccsre kívánkoztak. Még emlékszem,
amikor a kétezres évek közepén arra jártunk egy Magyar Kupa meccsen és az egyik
hosszanti oldal mellett egy kukorica tábla futott, mi meg jó szokásunkhoz híven
eljátszottuk a "kukorica gyermekeit". Most viszont más volt a helyzet
és igaz szabad szemmel nem láthattam még a "csodát", de Czabán Dániel
barátom nem hagyott felvételek nélkül, így ha közvetetten is, de láthattam azt,
hogy ez bizony már nem az egykori felcsúti sportpálya, hanem valami más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése