Lovason járva elugrottunk a
szomszédos Paloznakra focizni, ahol két kispályán is összemérhettük a
tudásunkat Hubával. Mivel a "kiskomám" kézilabdázik, így maradtunk a
kézilabdapálya méretnél és ott lőttünk egymásnak kapura. A mostani füves, előtte
talán salakos pálya elég ramaty állapotban volt. A talaj mint egy vakond túrta
rét, ahol olykor lekaszálják a méteres gazt. Rengeteg veszélyes gödörrel és
éles növényi törzsmaradványokkal, szóval sportolásra egyáltalán nem alkalmas.
Nekünk mégis megfelelt, mert voltak kapuk és labdafogó háló, sőt az őskorból
megmaradt egy beton lelátó is a pálya mellett, ami már stadion jelleget
kölcsönzött a helyszínnek. Rúgtunk itt párat, de félve, hogy komolyabb sérülést
szedünk össze, inkább odébbálltunk, vissza Lovasra. Az ugyanitt található
műfüves kispályát sajnos nem tudtuk kipróbálni, mert az fizetős volt, de nem
találtunk senkit akinek fizethettünk volna, és a lakatot nem akartuk leverni a
körbekerített grundról. Azért fényképeket készítettem erről is és a füvesről
is, így a 2016-os paloznaki vizitem, már így kerül be a históriás könyvembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése