Húsz év távlatából úgy vélem van mire visszaemlékeznem a magyar lelátók világában, így a blogon újító jelleggel a Debrecenben megjelenő vendégszurkolók tevékenységét (most a Haladás szurkolók) tárnám az érdeklődők elé. A visszaemlékezés a honi szervezett szurkolói élet kialakulása, vagyis a kilencvenes évek elejéig mutat részletes képet. A korábbi időszakból nincsenek átélt tapasztalataim, így ezen időszakot csak felületesen érintem.
hancsi78
Haladás on Tour Debrecen
A rendszerváltás után megszűnt a DMVSC fúziója és a
Vasutasok megnyerve az NBII Keleti csoportját, bemasíroztak a legjobbak közé. A
debreceni csapat visszakapta a neve mellett a színeit, sőt az önkéntes száműzetés
után az eredeti otthonukat a Vágóhíd utcán. 1989 szeptemberében ide kellett volna
érkeznie a sok vasi szurkolóknak, de az 5.000 debreceni drukker között csak
elvétve tűntek fel a zöld-fehérek képviselői. A bajnokság mind a két csapatnak
gyengén alakult. A szombathelyiek csont nélkül kiestek, a Loki viszont az
osztályozón megmenekült. A következő évben nem találkoztak a felek, sőt az azt
követő kettőben sem, mert a debreceni csapat nem tudta sikerrel megvívni az
újabb osztályozót és a feljutás sem jött egyből. Szurkolói szempontból a
semleges viszony volt jellemző a két bandára, amit a kilencvenes évek derekán
elrondított egy kisebb utcai csetepaté, majd egy kis „szájkarate”, de aztán
teljesen lecsitultak a kedélyek. A kétezres évektől már teljesen semlegesen
viseltetett egymás ellen a két brigád, amit nem zavart meg a hazaiak soraiban
olykor feltűnő kispesti vagy újpesti különítmény sem. Egy dunaújvárosi
teremtorna alkalmával például egy szektorban volt a két brigád, lévén nem tudták
megoldani a helyiek az elkülönítést. Ez sem okozott gondot egyik félnek sem és a
semleges viszony nem változott.
1993-ban egyszerre került vissza mindkét gárda az NBI-be és mind a két helyen bajnokcsapatot ünnepelhettek a szurkolók. Ez az időszak már érdekesebbnek ígérkezett a lelátón, hiszen 1991-óta gombamód szaporodtak a hazai csoportosulások és ezalól Debrecen és Szombathely sem volt kivétel. A szeptemberi randevúra a hali tábor egy busszal rándult le, de a Dogs Elite Hooligans tagjai 8-10 fővel inkább vonatoztak. Hovatartozásukat nem rejtették véka alá, így nem csoda, ha volt egy kis ütésváltás a debreceniek hasonszőrűivel. A kerítésre az Elite nagyobb drapija mellett pár kisebb zöld-fehér kellék került és a brit stílus követendő pár Union Jack: Wigan, Liverpool, Manchester Utd feliratokkal. A szurkolásuk nem volt egetverő, de a fellépésük határozott volt. Hazafelé az Elite is a busszal ment és verekedés tört ki a járaton, amiről a korabeli sajtó is beszámolt. Majd arról jöttek a hírek, hogy a történtek miatt az Elit kivonult a Hali táborból. A szezon végén a Haladás kipottyant és randevú nélkül maradt a két véglet.
Kép: Sándor Mihály
Kép: Derencsényi István
Az MLSZ új bajnoki rendszert írt ki a következő szezonra és
a kvalifikációk alatt elkerülte egymást a két társaság. A Halinak nem is
sikerült bekerülni a legjobb 12 csapat közé, így külön osztályban folytatták a
felek. Egy félévnyi pihenő után ismét a legjobbak közé jutottak a zöldek, így
az NBI Alapszakaszának 2. fordulójában 5 fiatal vasi tette tiszteletét egy ACAB
Savaria lepedővel. A tavaszi alsóházi
rájátszásba egy elvesztett kupadöntő után alig 15-en érkeztek és maradandót nem
alkottak. Két brit zászló került ki a kerítésre, de amúgy csak csendesen
szotyizgattak. A bajnoki szezon végén
ismét búcsúztak az első osztálytól, de azért jöhettek Debrecenbe a következő
évben is, mert a Téli Teremtorna döntőjét a Cívisvárosban rendezték és ők is bejutottak
a másodosztályú létük ellenére. Érkeztek is vagy 20-an a Főnixbe. Egy Union Jack
és egy Hajrá Hali zászló kísérete el őket, de a szurkolást nem nagyon
erőltették.
Kép: Derencsényi István
A feljutással ismét nem volt gond, így az NBI alapszakaszában
15-en érkeztek Debrecenbe, de a nyugisabb, nézelődő fajtából. A rájátszásban
viszont már elkerülte egymást a két csapat, sőt a Hali ismét búcsút vett az
NBI-től, igaz kicsit fura módon. Papíron simán kiestek, de az első osztály
újabb bővítésével maradhattak volna a legjobbak között egy osztályozó megvívása
után. A Lombard Group viszont nem így gondolta. Megvonták a csapat licencét és
az NBI-es gárdát Pápára költöztették. A
Vasiak csak annak örülhettek, hogy csapatot indíthattak a másodosztályban.
Kép: Csuti
Háromévnyi kihagyás után tértek vissza az NBI-be és így a
debreceni vendégszektorba. 30-an jöttek, kicsit ittasan és rengeteg zászlóval,
melyek között a Dog Elite öregjei, a GWA fiataljai és a Szombathelyi Fehérnép
lányai is megtalálhatóak voltak. A meccs alatt egész jó elszurkoltak, így ebből
a szempontból az egyik legjobb debreceni fellépésük volt. A következő évbe
kicsit többen jöttek és zászlóikkal teljesen kidekorálták a vendéget. A Green
White Army mellett a Szombathelyi Szurkolói Kör zászlója volt meghatározó, a
többi a megszokott zöld-fehér, vagy brit textília. A szurkolásukkal ebben az
esztendőben sem volt gond, sőt a nagy meleg hatására a többség félmeztelenül
dalolászott. A következő évben az újra
bevezetett téli teremtorna döntőjébe érkeztek elsőnek Debrecenbe és voltak is
vagy harmincan a GWA és HSZK lepedői mögött. Az Army egyen felsőben jelent meg
a rendezvényen és a két csoportmeccsen rendesen kitettek magukért, de ettől még
simán kiesett a csapatuk, így szedték is a sátorfájukat. A Ligakupa
elődöntőjében is összetalálkoztak a felek, de mivel ezen sorozatot alig
respektálja valaki a magyar bandákból, nem csoda ha nem érkeztek
vendégszurkolók. A záró fordulóban egy tucatnyian érkeztek, de drapijuk ismét
volt bőven, köztük egy, a kilencven éves Haladás VFC-re emlékezett. A meccsen
még szurkoltak is, lévén a csapatuk meglepetésre legyőzte a DVSC-t. A berohanó
hazaiakkal nem volt semmi érdemes, tartotta mindkét fél magát a semleges
viszonyhoz.
Kép: Derencsényi István
A következő évben ismét a záró fordulóban érkeztek
Debrecenbe, de a hazaiak újabb bajnoki címének ünneplése miatt, most csak egy
kisebb vendégszektort kaptak, amiben szépen elfértek. 2012-szeptemberében egy
tucatnyian érkeztek a Szurkolói Kör tagjai, majd kicsit megkésve a GWA is
befutott. Az alacsony létszám ellenére jól elszurkolgattak. A lelkesedéssel nem
volt baj, de a hangerővel igen.
Képek: Derencsényi István
2014 márciusában ismét csak 20-an érkeztek a tavaszi
nyitányra és egy kiírással vétették magukat észre: „Egy szezon 7250
kilométer!”, majd szurkoltak, ha a kedvük úgy tartotta. Az új Nagyerdei Stadionba
harmincan jöttek a vasárnap esti kezdés ellenére. A vendégszektort teljesen
kitapétázták. A szurkolásuk folyamatos volt, melyet csak akkor szakítottak meg,
amikor a hazaiakkal közösen szidták az MLSZ-t. A debreceni tábor kivonulása
után egyeduralkodóvá váltak a stadionban és tőlük zengett a létesítmény 45
percen keresztül. Az ő kitartásukhoz és lelkesedésükhöz nem tudott felnőni a
csapatuk és vesztesen hagyták el a „civitast”.
Kép: Vikcsi
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése