A kilencvenes években találkozott először a női kézilabda csapatom a zilahi lányokkal, de sajnos akkor még eléggé kicsi voltam egy komolyabb túrához, így lemaradtam az invázióról. 2006-ban aztán Fortuna ismét mellénk húzta a HC Zalau csapatát és a nem nagy távolság valamint a több napos erdélyi kirándulás sok szurkolótársam számára vonzóvá tette a mérkőzést. Nem is töltöttük hiábavalóságokkal a napokat és ettünk, ittunk, mulattunk több napon keresztül, így nem csoda ha a Sala Sporturilor megközelítésekor már eléggé fáradt volt a társaság nagyja. Szerencsére voltak azért bőven frissen érkezők, így egy remek hangulatú meccsen szereztük meg a győzelmet. A csarnok maga eléggé lepusztult állapotban festett kívülről, amit mi is romboltunk egy kicsit, mert egy véletlen közjáték során betört egy nagyobb tábla üveg a büfében. Aztán belül már nem tűnt annyira lepukkantnak a létesítmény, sőt az egyoldalas lelátókkal ellátott pálya, egészen jól festett. A befogadó képesség eléggé korlátozott volt, főleg egy olyan meccsen ahol nagy számú vendégtábor érkezik, de azért a célnak megfelelt és így legalább ki lehetett tenni a "teljesen megtelt" táblát. Soha rosszabb "hétvégét" egy idegenbeli túrán!
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése