Donyeck

2005-ben a klubcsapatomat Donyeckbe hívta Fortuna, így nem volt mit tenni nekünk is menni kellett. Az utat vonattal tudtuk le, ami két és fél napig robogott oda, majd ugyanennyi ideig vissza, de életem meghatározó élménye lett ez az öt nap, melyet nem feledek míg élek. Ebben a történetben szinte eltörpül az Olympysky Stadion látványa, de mivel a blog főleg a stadionokról és nem a tórákról szól, így most mégis csak erre "hegyezném" ki a sztorit, az 5 napon keresztül átélt élmények helyett. A megérkezésünk után egy rakat rendőrt kaptunk kíséretnek, így esély sem volt a város feltérképezésére és a többi stadion megkeresésére, sőt még a narancs-feketék otthonát se járhattuk körbe, csak erős rendőri gyűrűben, a közelben italozhattunk. Ennek megfelelően maradtak a belső képek a fényképező számára, melyek eléggé homályosra sikeredtek, de ez nálam, még a "filmes - előhívós" korszak volt, így csak hazaérve láthattam a kissé árnyalt képeket. A stadion egy nagy, narancs teknő volt, komolyabb elválasztó kerítések vagy szektorok  nélkül. Szinte összefolytak a lelátók. A mi kis társaságunknak se volt külön kialakított vendégszektora, hacsaknem az élő rendőri sorfalat nem vesszük annak. Ennek ellenére nem volt gond, így a katasztrofális vereség után, komolyabb nehézségek nélkül el is hagytuk Ukrajna ezen szegletét. A donyecki kirándulással egybekötve feltérképeztük még Lviv (Lvyv, Lvov, Lemberg - kinek hogy tetszik) városát és Kijevben is jártunk, de sajnos idő híján a stadionok kimaradtak a szórásból. Időközben a Sahtar is új létesítménybe költözött, így ha legközelebb arra járunk már a Donbass Arénában kell megjelennünk a kimustrált "Olimpiai Stadion" helyett.

hancsi78